Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

XL 1623. j ii íi. Gál Péter Bethlenhez Eszterházy Miliőstül küldetett hövetuelc jelentése. 1. Az, mi illeti császár és király urunk ő fölsége méltóságát. azt én minden tehetségem szerint úgy viseltem előttem, mind útamhan, az hol és kik előtt kívántatott s mind penig ottbenn, az erdélyi fejedelemmel szólván, az mint kívántatott, avagy mennél jobban és becsületesebben én tőlem lehetett. Nem is idegen füllel s szívvel hallották beszédemet az végbeliek és egyéb hadakozó nép, az hol kikre találkoztam s kedvetlenek sem voltak császár urunk ő fölségéhez az emberek és megtetszett szovokból, hogy az kénszerítésből kölljessék más urat urallaniok. Az erdéli fejedelem is az ő fölsége nevének nevezetire elsőben mindenkor süvegét emelíntette s végre penig süvegét asztalára letévén, süveg föltétel nélkül hallgatta és ő felségét mindenkor császár ő fölségének nevezte. 2. Az köszönetet, szolgálatajánlást, jó szerencsés gubernálás kívánást mi illeti, Ngodnak viszontszolgálatját izente, köszönti Ngodat és hogy sok jó esztendőkig élvén, urának, az római császárnak híven és hasznosan szolgálhasson és ö fölségének kedvét és szeretetit. nyerhesse, kívánja Ngodnak, oíferálván magát minden alkalmatossággal való szolgálatra, mondván: noha, úgymond, voltak közöttünk ennek előtte való időkben viszszavonyó ellenközések, azokat az idő akkor úgy hozta volt. hogy egymásnak ártsunk, de ezután, minthogy isten jobb időt adott érnünk, immár hasznosan, kedvesen és szeretettel szolgáljunk egymásnak és az mi eddig voltak, azok már közöttünk elfelejtve legyen. 3. Az látogatást fölötte igen köszöni s szeretettel vette az fejedelem s kívánja, hogy continuáltassék. 4. Az Ngodnak böcsülettel írt leveleket mi illeti, arra az fejedelem azt mondja, hogy mind azt s mind penig ha mit az Ngod töreködésére nézve az rabok elbocsátásában cselekedett, örömest cselekedte, ezután is mindent valamit Ngodnak kedves dolgot fog ösmerni, örömest és jó szível megcselekszi s kedveskedni akar Ngodnak. 5. Az ötödik punctra az erdéli fejedelem azt mondja, hogy jól látja és tudja, hogy Ngod mind az hadakozásnak idején s mind penig az békességes állapatban igaz magyarúl és emberül viselte és viseli is magát mind uraságra s mind egyéb dolgokra nézve és hogy nem kétülködik senki abbon, hogy Ngod, mint hazája szerető igaz magyar, most is minden tehet-