Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
helyeken lévő celebráltatását, holott csak az a nemzetség mondassék boldognak, mely békességes állapatjában gondolkodik az hadakozásról: mi is kegyelmes Urunk egész országúi, mind az felséged méltóságát, mind peclig hazánknak közönséges javát, megmaradását, szemünk előtt viselvén, approbáljuk, és ez mostani fogyatkozott állapatunk szerént valamire elérkezhetünk, sem felségednek, sem magunknak nem akarunk megfogyatkozni ; könyörögvén mindazáltal felségednek mint kegyelmes Urunknak, hogy minden vármegyének mustrája székes helyin légyen, azonképpen az székely urainknak is, hogy annyi földről az hadak egybe contiuálváu, az szegénségnek ennél is nagyobb romlása ne következzék, holott emlékezünk reá, hogy az régi időben is ezen mód observáltatott. Ha pedig felséged maga személe előtt akarja az mustrát exequálni, és Felséged akkor úgy akarja rendelni, és disponálni, hogy a miatt semmi kára és fogyatkozása a szegénységnek ne legyen, Felségednek mint kegyelmes Urunknak meg szolgáljuk. Articulus II. Két kapuszámról, hogy egy jobbágy jó szerrel, készülettel való drabantságra a paraszti munkától szabadságban tart assék, azt az ispánok vármegyénként elrendeljék, felregestrálják, hadnagyokat rendeljenek, kik angariatim őket mustrálják, sine preiudicio tarnen dominorum terrestrium, végeztetik > az kiknek nem azon egy vármegyéből telik kapuszámjók, a gyalogát in loco residentiae suae tarcsák. Az kiknek kapuszámjok nincs, csak in tempore necessitatis más hasonlóval állassanak jó gyalogot. A mi kegyelmes Urunk az kapuszám szerént való gyalog állatását illeti, hogy az felséged kegyelmes propositiója szerént, az közönséges jónak nagyobb hasznáért, és magunknak is jövendőbeli megmaradásunkért, az gyalog tartásnak jobb módja lehessen, úgy hogy az mikor a szükség fogja kévánni, se Felségednek, se pedig magunknak abból is meg ne fogyatkozzunk, mivel szükségnek idején csak a közönséges parasztság közül hirtelen elő állatott gyalognak igen kevés hasznát látjuk: végeztük országúi Felséged kegyelmes akaratjából, hogy valakinek egész kapui vadnak, úgy hogy az gyalog elő állatásnak Száma abból kitelhetik, minden két kapuról egy egy jó puskás, fegyveres gyalogot állasson, melyet az több jobbágyi közül az paraszti szolgálatból kivévén in liunc usum szabadságban is tartson, csak in ea parte, egyéb szolgálattal ezen közben az paraszti munkán kivűl szolgáltassa. Ha kinek pedig egynéhány vármegyében vadnak jószági, hogy inkább az kapuszám
