Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

és tatárhoz volt (humanitás loquendo) bizodalmunk. No jussunk arra az utolsó veszedelemre, kiről Fölged is mentiét teszen levelében. Szánja meg Fölged az szegény éhező községet, az ki most is éhei hal az nagy drágaság miatt. Gondoskodjék az magyar nemzetnek és országunk megmaradásárúi, és az privátumokat postponálja Fölged publicis. Távoztassa el az injuriáknak ultiója felől való híreket, mert innét Fölged személe ellen semmi injuriának ultiója felöl tanácsok nincsenek. Az inscriptiók felől való veszekedésben, hogy fölbomoljon az békesség és nemzetünk s hazánk utolsó periculumban jusson egynehány emberért, kikről jövendőre az ország tanquam de suis membris végezhet, Fölged Ítélje meg, ha illendő-e. Most pedig az mit végezett az ország, nem tudom azok az vármegyék, kik fölgednek engedtettenek, mint vonhatják ki magokat az ország végezéséből, holott császár urunk ő Folge Fölgednek is az niklspurgi végezés szerint az gyűlést intimálta és az vármegyék Fölged hírével küldöttek (a többi rész elveszett). Fogalmazvány az orsz. ltárban). VII. 1622. nov. 19. Bethlen Gábor a «zeheid tanácskor:, a postai adókor: szükséges aranypénz Jelszolgáltatása ügyében. S. Merő calumnia és nem tudjuk minek írni ez ti nagy contumatiatokat; egy néhány aranynak szerét, hogy ti nem tehetétek, azt írtátok, most immár ebből igen világosan kimutatjátok minden industriátok; azoknak predicáljátok magatok ti magatokat, a miket felületek generaliter hirdetnek: miért nem szégyenlítek azt írni, hogy egy neliány aranyat nem találtok, fogadjuk, ha Bécsben vagy másuá nyereség fejében kalmárságra kellenék vinni és szabad volna, csak magad is adnál polgármester mindjárt egynehány ezeret, de az hazátok megmaradásául való közönséges szükségre nem akartok találni; ez is oly igaz, mint a többi; nem régen 12 ezer H. aprópénzt vittenek ki Szebenből, de az császár adóját nincsen honnét jó szerrel megszerezzétek. Látjuk, kik vattok et quales estis sic debebitis tractari. Mindjárt megaranyoz tassátok, szeredán itt legyetek velek, mert ha itt nem lesznek a kupák és az pasa követünket elhagyja bizonyosan ti bánjátok meg ; parancsolat inkát ne vélljétek semminek, miért elkelünk a tréfáról. Jól látjuk, hogy min tői nagyobb gratiával prosequálunk mi titeket,