Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
góny nemzetünknek békeséges meg maradására, és azokból az Felséged méltóságos jó hírének nevének az egész világon nagy dícsírettel való kiterjedésére. Articulus I. Az Judaizálásban megáltalkodott emberek ellen ez előtt való articulust confirmáljdk, azok, és az mostani indítandó academia felöl ignominiose szólló emberek ellen való animadversióra processust végeznek. Minden dícsíretre méltó dolog, kegyelmes urunk és lejedelmünk, nemcsak ez világi emberek, hanem az felséges mindenható Isten előtt is, minden ez világi cselekedeteket elsőben is az Istennek szent nevének dícsíretire néző és illendő dolgokon elkezdeni. Az mint felségednek is elméjét és szüvét mindeneknek előtt arra indította fel ő szent felsége, hogy az ő szent ismereti és vallása kivűl tévelygő és szent nevét káromló embereket az religiónak igasságára hozni iigyekezzék, tudni illik az kik az judaismust mind ez óráig is imitálván, elhadni nem akarták az felséged és az ország jó intésére is; kik felől annis superioribus communi suffragio articulust is írtunk volt. Mely articulus most is in omnibus punctis et clausulis helyén maradván, annak continentiája szerint, ha kik az négy recepta religion kivűl afféle idegen sectákon lévőknek comperiáltatnak lenni, ezen elébbi articulusunknak continentiája szerént per directorem citáltassanak az terminusokra ante octavum diem. és ha táblák nem celebráltathatnak, az diaeta alatt is azoknak causájok revideáltassék, és juris ordine convincáltatván, az törvény exequál tassék is, és azok ellen való animadversióban is, az kik az academia felől per ludibrium ignominiose szóllottak *), azon mód és processus observáltassék. Articulus II. Az országban való gondviselésbeli minden-némii szükséges dolgoknak, supplementumára kapu számról tíz forintot bé szolgáltatni ígírnek az statusok. Noha kegyelmes Urunk mind magunknak s mind szegény igyefogyott jobbágyinknak elő számláikatlan sok fogyatkozásit előttünk viselhetnek; mindazáltal szemünkkel látván és tapasztalhatóképen tudván az mi szegény hazánknak meg9 Nyomtatott példányunkban, a »szólottak« szó ki lévén hagyva, egykorú kézírással van bepótolva.