Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
Articulus XVII. Az váracli udvarbírónak, az biharvár megyebeli nemesség jobbágyinak kiadási felöl, hogy ö felsége kegyelmesen parancsol az statusok követőink (így !) Mivel penig az váracli udvarbíró, ezen biharvármegyebeli nemes uraink jószágából elfutott jobbágyokat, noha Felséged parancsolt ennek előtte erről neki, hogy ki nem akarja adni, ezután odamenendő jobbágyinkat kiadatni parancsoljon Felséged, Felségednek ebbeli megmutatandó kegyelmességet reánk való gondviselését megszolgáljuk, mint kegyelmes urunknak. Articulus XVIII. Czehi András is az ö falujából hogy más ember szökött jobbágyát kiadja, statu itur. Az Czehi András falujából is az ország constitutiója szerint az elszökött jobbágy kiadassék, nem használván ebben semminemű praetensiója az ország articulusa ellen. Articulus XIX. Az dési és zilahi városbelieknek, hogy az vámokon más ember az magoké mellett fizetés nélkül elvitetni szabad ne legyen, ö felségének supplicálnak az statusok. Az dési és zilahi atyánkfiainak is vagyon, az mint mondják, oly levelek, hogy az magok szekerétől az vámokra egy-egy pénzzel tartozzanak, jelentik ezen szolnokvármegyebeliek, hogy azzal nem elégedvén, magok szekerek mellett huszonöt és harminczkét szekeret is fogadnak, azokat is egy pénzzel akarják elvinni szekerek mellett, Felségednek könyörgünk, mint kegyelmes urunknak, parancsolja meg nekik, elégedjenek meg az magok szabadságával, hogy így per abusum azt is el ne veszessék. Articulus XX. Hogy az kinek salus conductusa nem leszen, ló- és étel-, ital-adásról spécifice azoknak sohult ne tartozzanak lovat, ételt, italt adni, végezték az statusok. Szegény fogyatkozott jobbágyink, panaszolkodnak kegyelmes urunk, hogy az sok járók, posták és had népe miatt sok ínséget szenvednének, mert gazdálkodásra erőltetvén őket.
