Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
ő értékek szenvedi, posta lovakat tartozzanak tartani, hogy így közönségesen az terekviselést inkább suppleálhassák. Articulus IX. Az úri és nemes rendek az várasbeliek ellen panaszolkodnak, hogy eladásnak okáért beküldött marliájokat az piaczon szabadoson el nem adhatják nemességeknek nagy praejudiciomára, kiről hogy felsége kegyelmesen provideáljon, supplicálnak. Az várasbeli uraink, kegyelmes urunk, nemességünk szabadsága ellen olly privilegiomot, szabadságot találtanak és oly szokást követnek, liogy vagy magunk majorságából, vagy szegény községink marhájából valami marhát bevisznek várasokban eladni, prohibeálják az várasbeliek, hogy idegen embernek szabad ne legyen megvenni, se el adni, mindaddég valamég ő magok az város népe nem vásárolnak, magok rendelik penig el, mint és hogy adják nekünk nagy fogyatkozásunkra. Mind penig, ha a szabad városak szabad vásárt akarnak tartani, azt ítéljük közönséges igazságnak, hogy indiffe. renter mind várasi és külső rendeknek szabad legyen mind vásárlani, mind marháját eladni. Könyörgünk Felségednek efféle abususok poenitus tollaltassanak. Articulus X. Az míves emberek hogy marhájokat az régi limitatio szerint adják, végezték az statusok, alioquin, ha valaki panaszolkodik reájok, és az városi biró meg nem bünteti őket, authoritas adatik az vármegye ispánjának, afféle városnak jószágán kétszáz forintig exequálhasson. Nem kicsiny panaszolkodásunk vagyon, kegyelme« urunk az míves emberek felől is, holott noha arról egész országúi közönségesen limitatiónk vagyon, mint és hogy kellessék marhájokat adni, az bor is mostanában főképen olcsó, mindazáltal azt ők posthabeálván és teljességgel elmenvén mellőle, illetlen és felettébb való árát szabták marháj oknak. Tetszett azért, kegyelmes urunk, egész országúi, hogy az limitatio igen observáltassék, különben marháját senki ne adja, ha különben cselekednek és az várasbeli magistratus nem exequáltatja külső ember instantiájára, az nemes ember igazán certificálván az vármegye ispánjit, az város jószágán mox et defacto kétszáz forintot exequálhasson, melyre ezen constitutionals vigorával authoritas adatik az ispánoknak.
