Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok
quospiam ubilibet per ditioneni nostram (obseruari faciemus) *). Imo acceptamus, ratificamus et confirmamus harum nostrarurn vigore et testimonio literarum mediante. Dátum iu eiuitate nostra Segesuar die quinta mensis Nouembris, anno donimi millesimo sexcentesimo (decimo) 2) sexto. (P. H.) Lecta. (Eredeti hiteles példánya az erd. múzeumban (Jus. Cum. Kemény Codcx Autkcnt, Artic. Diaet, Trans, II. köt-) b) Ill m e dne etc. Salute etc. Látván szömeinkkel ez elmúlt romlások miatt szegény nemzetünknek elfogyott állapatját, kinek épülésére nem egyéb, hanem csak hosszú békesség kivántatnék ; az hatalmasok között ha magunkra nem vigyázunk és csak még egyszer (bátor ne többször) az magyart magyarra ne támaszthassák, nem követközik egyéb belőle, fölosztoznak az hatalmasok velünk és az magyar azután nemzetség sem leszen s országa sem marad. Az mi napjainkban édes hazánkhoz való szeretetünkért erre kellene leginkább vigyáznunk, efféle megszaggatás. egymásra való támasztás ne lehetne. De jaj nekünk az mi bűnünkért, jaj az mi nemzetünknek, édes hazánknak, az felső polczon ülő emberek elcsábítván egynehány esztelen embereket nemzetünk közül, anni tőrt és hálókat vetöttenek szegény nemzetségünknek mindenfelől, nem látjuk módját, mint feselhessen ki belőle, istenünknek ingyen való irgalmassága lehet csak ennek orvosa. Mü az müreánk bizott tisztünk szerént vigyázunk, noha sok véleködéssel, de arra vöttük magunkat, igen nagy fiduciával izentünk Nagodnak bizonyos'dolgokat ezen levelünk megadó meghitt szolgánktúl. Nagod ez mi jó aftectusunkat és jó intentiónkat mindenekben csak szintén közönséges jóra, nemzetünk megmaradására magyarázván, kérjük szeretettel, követünket sub rosa hallgassa meg, szavának mindenekben adjon teljes hitelt. És jó lelkiismerettel nemzetségünknek, hazánknak megmaradásáért olyan tiszta synceritással, mint mi izentünk Nagodnak, magát és jó akaratját aperiálja, ott meg nem késlelvén szolgánkat, bátorságos állapattal bocsássa vissza; elhivén azt felőlünk kétség nélkül, hogy hazánknak és nemzetségünknek megmaradásában való dolgokban az mi tökéletes jó ') A zárjel közzé rekesztett szavakat példányunkból a leiró kifelejtette. 3) A >decimo« szót példányunk gondatlan leirója kihagyta.
