Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1616. okt. 9—nov. 6. Segesvári országgyűlés

saiak posztót és élelmi szereket szolgáltattak a tábornak, mely egy hetet töltött a Barczaságon s onnan a Székelyföldre, Moldva határára ment. Osdolán volt főhadiszállása,mert az ojtozi szoroson át akart bevonulni, s az egész szép sereg naponkint várta a bemenetelt, A fejedelem huzta-halasztotta azt, mert szerette volna, hogy interventiója nélkül dőljön el a dolog: ne vethessék szemére a keresztény vérontást, s csak egy csapatkát küldött be Török István vezérlete alatt.

2) Valóban úgy dőlt el: a török had ügyei, mióta Szkender vette át a főparancsnokságot, jobban mentek. E tapasztalt régi vezérnek könnyű volt a vajda gyülevész hadát megverni. Sándor vajda anyjával s Koreczky fővezérével fogolylyá lett s egész tábora török kézbe esett. 3) E diadal hírére Bethlen aug. 18-án visszafordítá hadait, s útját Fogarasnak vette. Nyomon követte őt a moldvai segédhad is.

4) XI. De alig ért haza Bethlen Fej érvárra, a beteges és szenvedő nádor fáradalmaiból meg se pihent, midőn ismét újabb zavargások hírei rázták fel őket. A levegő tele volt háborús hírekkel: mindenki érzé, hogy a császár lanyha eljárása a mozgalommal szemben nem fegyrerezte le annak indítóit s hogy a moldvai kudarcz és a konyári diadal még nem elégséges viszszatartani őket. Ugy szólva várták a kitörést s a rémhírek >) Mikó : Erd. Tört. Adatok. I. 315. s) A Trausch-féle Krónika. I. 285. 3) A Trausch-féle Krónika. U. o. Hegyes naplója. 321. 1. 4) E hadjáratról Dóczy csoda dolgokat ir; pl. aug. 17-ről irja Forgácsnak : »nilván vagyon, hogy az erdélyiek felette nem örömest mennek az török mellé az keresztyének ellen. De talám magok is sokan inkább akarnák az veszteket, hogy nem Ínségben élteket, és talám Bethlen Gábor is arra néz, hogy azok vesztével inkább birliat az országgal.« Act. Thurz. F. 58 nro 33. — Aug. 23-án irja meg az vén vajdáné« elfogatását fiastól. F. 62 nro 11.— Forgács aug. 13-án tudósítja e hadjáratról Thurzót: leírván Sándor és anyja elfogatását, hozzá teszi: »Bethlen Gábor kilenczezred magával ment Szkender basa mellé ; nála nélkül (t. i. hogy közelében ne érezze) meg sem mert indulni Szkender basa, hanem oda jutván jninden hadával, úgy indult meg.« Fasc, 50 nro 45.