Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1616. jul. 18. Szamosfalvi országgyűlés

1616. JUL. 18. 55 S liogy gyanítása nem volt alaptalan, a nádortól ez időben vett levele meggyőzte. S valóban a dolog úgy állott. Homonnai megbüntetésére nemcsak a prágai körökben nem gondoltak, hanem azt még a Bethlen irányában méltányos nádor, s a nagy-szombati békéhez ragaszkodó Forgács sem akarta. Ez utóbbiak azt hitték, hogy ha Homonnait hadai szétbocsátására birhatják, azzal Bethlen is beérheti; a prágai kormány pedig meg akarta tartani Homonnait a jövőre is alkalmas eszköznek s ezért csak ideiglenes visszavonulást kivánt tőle.

2) A dolgok ilyetén előkészítésével három ember volt megbízva: Molart-ot Dóczyhoz, Pázmányt Forgácshoz s Homonnaihoz s Bonhomot Alihoz küldötték. Mire ezek a biztosok a rájok bizott feladat megoldásához kezdettek, a helyzet ugyancsak válságossá vált: Ali Szolnoknál táborozott, Bethlen hatalmas s beütni kész sereg élén állt s Homonnai ugyancsak dult és rabolt. 3) Bethlen meglehetősen ura volt e válságos helyzetnek, s mert alioz alig fért kétség, hogy Homonnai egy időre nem lesz idegen visszavonulni a cselekvés teréről, a béke ügye azon forL. Törv. és Okiratok XLIX. E levelet Bethlen a tordai táborban vette. »A beküldött követeknek — irja Forgács júl. 5-ről, ezek tehát jún. 22 — 25. körül fordulhattak meg Fejérvárt — nem lött heába járások, hanem azt végezték, hogy az kik okai ez háborítás indétásának és a köztünk való confoederationak felbontásának, azokat ő felsége törvény nj'el megbüntesse, kiket ha megbüntet, azzal ő megelégszik és maradjon abba a dolog. Mindazáltal protestál fölöttő igen, hogy azokat ő felsége meg nem bünteti, mivelhogy ő ellene sok gyalázatos Írásokat és leveleket irtanak és cselekedtenek, melyek ő neki böcsületi ellen voltanak, el nem szenvedheti, hanem valamint s valahogy boszút áll érette.« Act. Tliurz F. 56 nro 59. 2) Lásd a jún. 6-iki iratot Fraknóinál I. k. 200. 3) Lásd Fraknóit az i. h. Közli a rendkívül fontos utasítást, melyben Mátyás Homonnaira vonatkozólag mondja, hogy hűségével és őszinte igyekezetével meg van elégedve.« Herant Kristóf irja, Kosacz, jun. 24-ikről: »Sáros és Szepes vármegyén kívül ezen alól való vármegyék szömélyek szerént mind felültek, mert Homonnai uramnak lengyel kozáki, az kik vannak, felette nagy dulást, kóborlást cselekszenek, szentegyházakat törnek fel, nemes ember házait azonképen, kin az vármegyék igen megháborodtak.* Act. Thnrz. F. 47. nro 25. 4. Alinak jun. 21. 22. és 23-ról igen érdekes levelei vannak Thurzóhoz. Act. Thurz. F. 102 s az újabb lymbusban.