Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1616. ápril 17—máj. 7. Fejérvári országgyűlés

is a mozgalom szitásán munkált — utasítá, liogy ne törődjék Bethlen hadfogadásaival, hanem hajtsa a parancsokat végre;

1) s utasítá a vármegyéket, hogy Homonnai ellen kezdjék meg az inquisitiót.

2) Intézkedéseinek azonban csak pillanatnyi sikere lett; Homonnai folytatta az előkészületeket. Kozák hadakat szállított a Beszkéd alá, melyek várták parancsát a beütésre, s ő valószínűleg a felkelés módozatai felett titkos értekezletet tartott Dóczyval, Eszterházyval. E válságos perczben kapta Forgács a parancsot, hogy történjék bármi, ő felsége parancsa nélkül hadfölkelést ne hirdessen.

3) Ez már világossá tette mit elébb is gyanított: hogy az udvar nem idegen a mozgalomtól. 4) Homonnai sükere pedig valójában nem attól függött, pártolja-e őt Mátyás, ki versenytársát, Balassa Zsigmondot elzáratván, helyzetét mondhatni könnyebbé tette, hanem attól, ha kedvezőleg alakúlnak-e rá nézve a portai viszonyok ? Az öreg Balassi Ferencz, a főkövet egy »régi látott, hallott okos vén ember« új s Bethlennek kedvező fordulatot idézett elő. Az első kihallgatáson, 1615. decz. 21., szörnyű szemrehányásokkal illette Memhet a nagyvezér. Németességgel vádolta, s a várakat ') Lásd Törv. és Okir. XXXVIII. 2) Thurzónak 1616. ápril 16-ról írja : ^kívántatnék, liogj' az inquisitio felküldését maturálnák a vármegyék ; én eleget izentem nekik, liogy ne késlekedjék.« Homonnai, ennek folytán requisitoriát tétetett, minthogy ő nem valami »proscriptus ember.® ») L. Törv. és Okirat. XLI. 4) Igen nevezetes, mit Forgács Kassa, márcz. 12-ről ir a nádornak : »Immár az másik levelemet megpecsétlettem vala, hogy érkezék az Kgd levele az vármegyékre szóló levelekkel egyetembe, kiből megértettem, mit irjon Kgdnek Glesel uram, és ahhoz képest mit irjon Kgd az vármegyéknek is. De én az ő fölsége parancsolatját, kiről Glesel uram emlékezik, nem láttam, és félek rajta, hogy data opera nem küldték meg nekem az parancsolatot, holott látom, hogyHomonnay ilyen nagy dolgokat mert megindítani, mintha lehetetlennek látszanék, hogy udvarnál is nem értenék ez motust, hogy directe semmit ide nekünk nem parancsolnak arról, és talám megbántódik ő fölsége vele, lia így nem engedjük ez motust elémenni, ki hazánk romlásái-a tendál. De minthogy Kgdnek resolutiója jött, Kgd securiusb procedálliat. minden dologba. Mindazonáltal mi az hajdúságot, kik fellázadtak volt, leszállítottuk, az mint Kgdnek azelőtt való levelembe megírtam.« Ered. orsz. ltár. Act. Tliurz. Fasc. 53. nro 33.