Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok

ezután is az mi oly méltó dolgok occurrálnak, megírjam Ke­gyelmednek, annival inkább Kegyelmednek értésére adni igye­kezem szorgalmatosban. Az erdélyi tractát az mint az commissarius uraktól meg­értettem, kik ide Komjátira recreationis gratia kijöttek vala hozzám az elmúlt szombaton, úgymint cardinál uram, Molard uram, Staremberg uram, Daróczy uramék, értésére akarám Kegyelmeteknek adni, mint végződött el köztök. Post longas disputationes et tractatus az erdélyi köve­tek impetrálták ő fölségétől, hogy Huszt és Kővár megadas­sék nekik ilyen cónditió alatt, hogy az kiknek praetensiojok vagyon Husztkoz, Kővárhoz, intra anni spatium contentálja őket Bethlen Gábor, itiletét tevén az praetensiokról bizonyos törvénytudó corninissariusok, császár urunk ő fölsége és Beth­len Gábortól arra pari numero eligáltatván, Kolosváratt. Nagy-Bányát az erdéliek és ő fölsége kegyelmes és igaz tételére hatták, ha az igaz heresnek úgy mint Bátori András­nak meg akarja adni, annuálván ő fölsége is arra, hogy annak sem akarja igazságát megfogni, ha az törvény feltalálja folyását. De coetero az articulusok hasonlók az Pozsonba lett capitulatioklioz és igy az végezésen az erdéliek igen contentu­sak és ők is minden hivséges szolgálatra ajánlják magokot. Pro confirmatione császár urunknak megvitték, reméllem, alá is hozták, és igy az commissariusok mind az két részről ez jövő szombaton megindulnak. Adja az úristen, legyen istennek neve dicsiretire az magyar nemzetnek megmaradására, az keresztyénségnek és ő fölségének előmentére, az kik holmi igyekezetben vótak, azok immár veszteg ülhetnek szaporább is nekik. Császár urunk ő fölsége 20 Maji meg akar Prága felé indulni, ha az Amhat tihája ajándék bemutatása meg nem tartóztatja, kit hónapra várnak Győrre, az mint Molar uram­nak liirét bizonyosan hozták. Az törökkel való tractatus mikorra haladjon, azt is az üdő megmutatja, talán isten azt is jó végbe viszi. Lassota hónap ide érkezik hozzám, micsoda módjával, nem tudhatom; ő fölségének soha nem lehet az törökkel oly békessége, hogy az végházakra gondot nem kell viselni, ahhoz képest talán üres kézzel nem bocsáták. Azért immár én is nem késem, hanem isten velem lévén, megindulok és aláme­gyek ; ha titkot érihetek az szegén végbeliekbe, megvigasztalom őket. Ezeket nagy conficlenter irom Kegyelmednek, mert igen titkon tartják az végezéseket, Éltesse isten Kegyelmedet és adja jó egészségére az fördőt. Asszonyomnak ő Kegyelmének

Next

/
Thumbnails
Contents