Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok
ezután is az mi oly méltó dolgok occurrálnak, megírjam Kegyelmednek, annival inkább Kegyelmednek értésére adni igyekezem szorgalmatosban. Az erdélyi tractát az mint az commissarius uraktól megértettem, kik ide Komjátira recreationis gratia kijöttek vala hozzám az elmúlt szombaton, úgymint cardinál uram, Molard uram, Staremberg uram, Daróczy uramék, értésére akarám Kegyelmeteknek adni, mint végződött el köztök. Post longas disputationes et tractatus az erdélyi követek impetrálták ő fölségétől, hogy Huszt és Kővár megadassék nekik ilyen cónditió alatt, hogy az kiknek praetensiojok vagyon Husztkoz, Kővárhoz, intra anni spatium contentálja őket Bethlen Gábor, itiletét tevén az praetensiokról bizonyos törvénytudó corninissariusok, császár urunk ő fölsége és Bethlen Gábortól arra pari numero eligáltatván, Kolosváratt. Nagy-Bányát az erdéliek és ő fölsége kegyelmes és igaz tételére hatták, ha az igaz heresnek úgy mint Bátori Andrásnak meg akarja adni, annuálván ő fölsége is arra, hogy annak sem akarja igazságát megfogni, ha az törvény feltalálja folyását. De coetero az articulusok hasonlók az Pozsonba lett capitulatioklioz és igy az végezésen az erdéliek igen contentusak és ők is minden hivséges szolgálatra ajánlják magokot. Pro confirmatione császár urunknak megvitték, reméllem, alá is hozták, és igy az commissariusok mind az két részről ez jövő szombaton megindulnak. Adja az úristen, legyen istennek neve dicsiretire az magyar nemzetnek megmaradására, az keresztyénségnek és ő fölségének előmentére, az kik holmi igyekezetben vótak, azok immár veszteg ülhetnek szaporább is nekik. Császár urunk ő fölsége 20 Maji meg akar Prága felé indulni, ha az Amhat tihája ajándék bemutatása meg nem tartóztatja, kit hónapra várnak Győrre, az mint Molar uramnak liirét bizonyosan hozták. Az törökkel való tractatus mikorra haladjon, azt is az üdő megmutatja, talán isten azt is jó végbe viszi. Lassota hónap ide érkezik hozzám, micsoda módjával, nem tudhatom; ő fölségének soha nem lehet az törökkel oly békessége, hogy az végházakra gondot nem kell viselni, ahhoz képest talán üres kézzel nem bocsáták. Azért immár én is nem késem, hanem isten velem lévén, megindulok és alámegyek ; ha titkot érihetek az szegén végbeliekbe, megvigasztalom őket. Ezeket nagy conficlenter irom Kegyelmednek, mert igen titkon tartják az végezéseket, Éltesse isten Kegyelmedet és adja jó egészségére az fördőt. Asszonyomnak ő Kegyelmének
