Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok

módokat akarnának követni, több dolgokat értünk, hallunk és látunk, hogy semmint levelünkben irhatnók, efféle híreket egyben vetjük, másfelől az ő felsége assecuratoriáját is szemünk előtt viseljük; ha pedig ezek az hadak ujolag fenn vadnak, Nagocl meggondolhatja, eddig való szent ügyekezet és jó végezés az ő felsége ditiója között és mi köztünk mint állhatna megazon is bizony eleget csodálkozni nem győzünk, ha az ő felsége bölcs tanácsa inkább követné az bizontalan és nyughatatlan elméknek vélekedő persuasióját, hogysem mint az bizonyos és nilván való végezést egy országgal és annak fejedelmével. Kendy István ő maga is megmondhatja igazán Nagod előtt, minekünk fizetett szolgánk, ötven lóra volt rendelt fizetése tőlünk, adtunk is még körülünk forgódott, néki többet tizenöt száz forintnál és először az közönséges hűségre, azután az tanácsságra, utolszor az udvari szolgaságra, hittel kötelezte magát, nem egy, hanem három rendben. Ha penig más némely lionülő bizonyos uraságban élő úr embereket lázzaszt fel, igen jó volna amaz mondást meggondolni azoknak: Pax una innumeris triumphis melior. Mert ha efféle dolog egész magyarországi statusoknak consensusából leszen, azok erejével úgy is közönségesen veszendő, bizonytalan állapatok következhetnek ebből. Ha penig csak kettőnek, háromnak ország híre nélkül conspiratiójából leszen, afféle futó szerencse mely hamar indúl meg, oly hamar szégyent vallhat. De akármint következzék a vége, lehetetlen dolog, hogy az közönséges kedves békességnek (kinek minden jámbor és hazája szerető főember örülhetne) felbomlására ne következnék oly efféle indítás az országok között, hogy a mely könnyű fel lázasz tani, ezerannyi munkásság vagyon az lecsendesitésében. Az mint szokták mondani, egy bolond oly követ tud az tengerbe vetni, hogy százezer ember is nem tudja felvenni az fenekéről. Nagodat azért mint jóakaró böcsűletes uramat kérem, szegény nemzetségünknek közönséges szép békességét, javát és előmenetelit szeme előtt viselvén, tiszti és hivatalja szerént ő felségénél ne csak interponálja magát ennek az tractatusnak véghöz vitelében, hanem ugyan legyen azon Nagod, egyszeri kegyelmes assecuratoriája szerént arra rendeltetett commissariusit alá bocsátván, legyen vége immár az sok procrastinátiónak, holott tudja Nagod az hajdúnak fenn léte az ő felge birodalmának és az szegénységnek semmi hasznára nincsen, avagy peniglen ha ő felgének ahhoz kedve nincsen, Nagod tegyen bizonyossá bennűnköt, mit kellessék arról ez után cselekednünk, és reméllenlink, Kendi lássa, mit cselekedik, minekünk annyéval nagyobb szűünkbeli bátorságunk lehet, holott az mi ügyünk justa causa, ő mire nézve mit indít, az ő dolga. Tartsa meg Isten Nago-