Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok
és az fejedelem megeskütt, hogy töröknek nem adják. Az török hogy eloszlott volna azt is bizonynyal mondja. Mi ngos uram elnyomorodunk jószágostúl az hadak miatt, ha Ngod még is fentartja az szegény földön. Jegyzet: Ez utóirat sajátkezű. Kűlczím. Hl 1" 0 comiti sp. ac magu. ilno dno Sigismundo Forgács de Ghymes stb. partiam regni Hungáriáé superiorum generáli capitaneo stb. Kassa. (Eredetije a be'csi cs. es kir. titkos ltárban. Hung.) X. 1614. decz. 3. Bethlen Thurzólioz: a lippai ügyben s a biztosok leJcüldését kéri. Illustrissime domine etc. Servitiorum nostrorum etc. Miolta az mi főkövetink császár urunk ő fölségétöl Lynczböl hozzánk érkeztenek, minden nap szorgalmatosan vártuk az ő fölsége megigirt commissariussinak érkezéseket, kiknek hogy semmi híreket eddig nem hallhatjuk, egyébre nem magyarázhatjuk, ne talám ő föl ségé nek az vel ünk va ló jó végezés hez semmi szándéka nem volnaTTűdjuk pedig ez napokban Lippára való expedifiön^rlt is nem kicsiny vigyázás volt az ő fölsége részéről és az dolognak mivoltához képest sokféle szók is viseltettenek. Tagadatlan dolog, miolta azokat az helyeket Erdély országa az töröktűi megvötte, noha mind hadával, kénesével szüksége idején az országot segítette, hogy egészen gondviselését hozzája megmutassa, de azolta öt avagy hat fejedelmét csak egyiket is bizonyos frigylevelével Erdélynek az török nem confirmálta; ha kivötték tőle az athname levelet, de azt oly conditióval iratta, ha ezeknek restitutióját várta. Mostanában az megöletett Nazuff vezér nagy szörnyű szorgalmaztatással és országunk utolsó veszedelmével fenyegetvén, az török hada is Thömösvárnál fenn levén, az lippai ráczok rebelliója is accedálván, jneg nem irliatnók szántalan szókkal is. meni búsulásban voltunk miatta. Es noha hazánknak utolsó veszedelmének eltávoztatásáért az két gonosz között az kisebbiket minden becsületes tanácsink, híveink tetszéséből az közönséges fennálló békességnek megmarasztásáért kinek kinek nem vármegyénkint. hanem singillatim personaliter libera voxot engedvén, conscientiája szerént vöttük értelmeket, leginkább azért, hogy az közelebb fenn levő török hadak az országnak nyilván való engedelmességét megértvén ő hatalmasságához, gonosz igyekezetektűi tartóztassanak. Sőt nagyobb hitelnek okáért az szegény
