Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok

sok szép irásinkkal, kérésinkkel az török haclat is tartóztatni igyekezünk, azalatt magunk, országunk erejével egyetemben ide Fejérvárhoz, annakutánna Lippa alá szállunk; és ha az induciákhoz akarják az ő fge tisztviselői magokat tartani, mü az ő fge császár birodalmára nemhogy lépnénk vagy lépni akarnánk, de fejedelmi szónkra merjük assecurálni Kgteket oda ki, csak onnan ok ne adassék az frigy felbontásra, fegyvert ne mutogasson, az elvött várakat, határokat adják meg, csak egy tyúk kárt is senki, sem török, sem tatár, oláh és erdélyi hadak nem tesznek és az számára oda felé nem tekint senki. Mű az mi birodalmunkban való latrokat, rebelliseket ha büntetünk, arra senkinek nem szükség gondjának lenni, azzal sem római császárnak ő fgének, sem Kgteknek semmit sem vétünk ; holott Lippában csak az mű időnkben is egynihánszor hol az rácz az magyart törökkel együtt, hol peniglen az rácz és magyar az törököt levágta, — kevés kapitán is volt ott még ez ideig, aki szégyent nem vallott volna az sok gazság miatt. És most is az hütötlen gazságnál, tumultuázó községnél, kik onnan az körüle levő tartományokból oláhság, ráczság és török közül befutott pandurságnál egyéb okos, eszes, vitézlő embernél még csak háromlovú főlegénv is nincsen köztük, hanem csak ez colluvies gentiumból álló beszorult gazság hütötlenkedik. Kiket hogyha a mint hütök szerint fogadták, az ő fge részéről megsegítenek és az két hatalmas császár között való frigyet felbontják, lássák ő kglmek mi lészen jövendőben is az exitusa, mi afféle dolognak okai nem leszünk, csak ótalmazhassuk hazánkat, azzal együtt az szent békességnek is őrizői akarunk lenni. Sőt ez üdő alatt, ha az ő fge salus conductusát, kiért ki is küldöttünk ide meghozzák, becsületes elválasztott híveinket az tractatusra plena autkoritással kibocsátjuk, az oda való frigy tartásunk szűből, synceritásból, fogyatkozás nélkül (megadatván az mienk) helyére állattatik, és az arannál drágább békeségünk épen fenmarad közöttünk ; ha pedig az alattomban indított practikájokat, afféle felbontó országunk és hazánk romlása, utolsó veszedelmére elő akarják vinni, isten és ez világ előtt mentséget vévén magunknak, az frigy felbontásnak azok lesznek okai és annak exitusát az minden hadaknak seregeknek urára istenére támasztjuk. Mi nekünk az mü birodalmunkban támadott latroknak, rebelliseknek compiscálására és jobb móddal való megmarasztásokra gondot kell viselnünk, mely dologról nemcsak Kglteknek, hanem több magyarországi nemes vármegyéknek is és palatínus uramnak, generális uramnak, több magyarországi uraknak és főfő rendeknek hasonlóképpen irtunk, nem akarván, hogy az mi igazságunk eltitkoltassék és az miatt