Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok

nunquam in dubium vocatae; ego vero, nti ante insiuuavi, nunquam istud svasurus sum, vivo enim moriorque servitor et amicus Illmae dnis yrae

? quamdiu eidem placuerit me audire, me sufferre, et quaindiu permiserit ine bonum suum, et suae Mtis incrementum procurare. Expandi intiina cordis mei, et detexi abdita cogitationum mearum, eligat, quod collibuerit, faxit quod in mentem venerit, judicet, quornodocunque judicandum animus svaserit, mihi sufficit fecisse id, quod amicum facere oportuit. Xolo esse longior, incolumitatem lllmae dnis yrae divinae protectione commendo. Yiennae 13 Octobris. Anno dni millessimo sexcent. deciino quarto. Ulustrissimae dnis Vestrae addictissimus Melchior Kiesi m. p. (Egykorú másolat a m. kir. orsz. ltár kincst. oszt. Act. Thurz. Fasc. 5, 57 — 14. II. 1614. szept. 1. Bethlen Forgácsnak: a török hadak gyülekezése ügyében. Illustris ac magn. dne aniice stb. salutem stb. Kovacsoczi István által elvöttük az kgd levelét, melyből reánk való panaszolkodását vesszünk eszünkben. Arra Kgd liiszsziik igen jól reá emlékezhetik az minemű dolgokról palatínus uramnak mi mostan panaszolkodtunk volt, azelőtt Kgdnek nem egyszer, sem kétszer mind az induciák előtt s mindannak utánna szüntelen inkább minden héten irtunk, hogy az ő flge részéről minn az törökkel és velünk való közönséges frigyet s mind az induciákra nagyobb szorgalmatossággal őrizne. Határainkat és az mi birodalmunkban levő szegénységet az fellázasztott íizetetlen hajdúsággal ne rontaná

rpusztittatná_és_efféle cselekedetekkel közönséges zűrzavarra okot ne adna, melynek minthogy semmi foganatját és abbeli jó gondviselését Kgdnek nem láthatjuk, abból egy csepp tagadás sincs, mi írtunk és panaszoltunk palatínus uramnak, ugy mint superior magistratusnak, hogy ezekre ő nga, ha az következendő nagyobb romlást szegény nemzetünkről el akarja távoztatni idején vegye eleit, kiről ha Kgdet ő nga megintette azon nem illik neheztelni, hogy jóra és az békességnek őrizésére inti, holott az tagadhatatlan dolog, hogy azok az f-^atá zó hajdúk, kik Fellak alá ütöttek, ugyan megmondták jenéi és lippai vitézinknek, hogy azok az csaták Kgd akaratjából járnak, sőt Kálóban Lónai Andrásnak és Zakmárra Dóczinak azokból az nyereségekből