Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1620. ápril 5 — 20. Fejérvári országgyűlés

latolni a szavakat s többnyire túlzó színekkel ecsetelnek. De ezekben erős volt a logica s a következtetés valószínűsége első pillanatra feltűnhetett: ha Ferdinándnak sikerűi leverni a cseheket. Magyarország is ezek sorsát várhatja magára. Ezzel tisztában vannak a magyar urak s épen ezért azzal fordultak hozzá: hogyha ők nehéz napjaiban megsegítették Bethlent, most ez segélje meg őket: »ezt kívánja a liáladatosság.« x) Debreczenből írt s ugyanez napról az erdélyi törvényhatóságoknak is. Kifejté okait, hogy miért kelle oly gyorsan, a nélkül, hogy elébb országgyűlésnek számolt volna, megindúlnia, felszámlálta az eddig nyert eredményeket s elrendelte, hogy országosan örömöt lövessenek.

2) Szathmárra, Ecsedre, Kállóba biztosokat küldött s Munkácscsal is tractat kezdett, hogy vegyék be őrségét; a Tiszáninneni megyék már ekkorra megegyeztek vele, Kassán, hol a féktelen hajdúk két jézsuitát s egy kanonokot meggyilkoltak, már Rákóczy volt a generális s Dóczy, mint fogoly szállíttatott Patakra; sőt már a pozsonyiaktól is volt biztatása. 3) Sept. 15-én Fejértónál állott tábora, 17-én Kenészlőnél átkelt a Tiszán; már ekkor Lónyay András is foglya volt. Bement Patakra Rákóczyhoz s onnan Dóczyt, a nélkül, hogy fogadta volna, fogva Fogarasba küldte.

4) Ez volt az egyetlen mód, hogy e szívós ellenségét ártalmatlanná tehesse. Sept. 20-án Kassára tartá bevonulását, hol a nép lelkesedéssel fogadta. Az országgyűlés itt sept. 21-én nyilt meg. Hálát adtak Bethlennek, hogy az Erdélylyel fennálló unió tartalma szerént segélyükre jött s »előttiik járóvá, főgondviselővé,« Rákóczyt pedig kassai generálissá választák, a portára küldendő erdélyi követek mellé maguk is neveztek ki követeket, s a szükséghez képest néhány törvényczikket alkottak. ') Ezt irta Révaynak Pol. Lev. 131. Azon megyékhez Írottban, melyek a Homonnai-féle lázadás alkalmával nem támogatták, arra hivatkozik, liogy ezek azt írták: eljöhet az idő, melyben ők is adhatnak segélyt. Eszterházy Elete 61. 1. =) L. Törv. és Okiratok LXXXYI. 3) Pol. Lev. 129. 1. 4) Sepsei Laczkó 223. 1.