Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1619. május 5 — 26. Fejérvári országgyűlés

béke — egyfelől Mátyás, másfelől Bethlen és a rendek által — ratifikált példányait cserélje ki, s csak azután menjenek át a többi pontokra, s a birtokviszonyokat illető ügyekre. Atalán óvatosságot ajánl neki és buzgalmat. Az utasítás egy pontja a a szász nemzet követelésére vonatkozott: a császár most nem fizethet, de biztassák őket, hogy ha lehető lesz, majd fog intézkedni. Esterházy azonnal írt Bethlennek, s ez Kolosvártt decz. 11-én kelt levelével 1619. febr. 14-re tűzte ki a határnapot.

J) Bethlen febr. 18-án Kolosvártt értesült, hogy a király helybenhagyta a határnapot s hogy már a követek is elindúltak.

2) Febr. 20-án már útban volt Tasnád felé Magyarországba

3): Dóczyt egy bizalmas levéllel fölkérvén, hogy jöjjön ki elibe Daróczra bizalmas értekezletre. Bethlen bizalommal s azzal az elhatározással jött ki, hogy a királylyal s a magyarországiakkal lehető barátságos viszonyt hozzon létre. Erre hivta fel Esterházyt, ezt akarta Dóczyval elérni: 4) hogy nem jött létre, nem rajta múlt; mire a találkozás ideje Dóczyval meg volt állapítva, már a portán is tudtak rólas nem jó szemmel nézték azt. Bethlen azonban nem sokat törődött azzal s február 22-ikén már Zilahon volt. Itt vette Dóczy levelét, hogy a kitűzött napra Tasnádra nem jöhet. A fejedelem beleegyezett a mulasztásba — s a találkozás csakugyan megtörtént, de nem Tasnádon, hanem Nagy-Károlyban febr. utolsó napjaiban, honnan Dóczy febr. 28-án Szathmárba, s nem sokkal utána Bethlen Váradra visszatértek. 5) Innen indultak el márczius 10-én Bethlen biztosai: Mikola János, Kamuthy Balázs és Kassay István, élükön Pécsy ]) Esterházy Miklós élete I. k. 30 — 36. 11. 2) Bethlen Pol. Lev. 107. 1. 3) Segesvári Bálint 186.1. *) Esterházy élete 36.1. Bethlen Pol. Lev. 470-ik 1. B) Bethlen Pol. Lev. 108. Y. ö. Törv. és Okir. LXXXIII. Sepsei Laczkó 109. 1. liasonlag említést tesz. Szerinte Dóczy a Ferdinánd megbízásából járt el : biztositá, hogy megkapja a felséges czímet, s megkínálta az arany gyapjúval. De Sepsei csak a forgalomban levő híreket jegyezte fel: s az utolsó, hogy az aranygyapjúval megkináltatott volna, nem is valószínű. A napra nézve is téved : a találkozást márcz. 10 körül megtörténtnek irja — de ez csak annyit tesz, hogy ő hallott róla akkor.