Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1613. szept. Tábori országgyűlések

val, Ladányival, Zámbóval, sőt lia az akkori híreknek hinni lehet, egy pár biharmegyei főúr helyeslését is megnyerték. Eleinte saját palotájában akarták megölni: de Báthory ügyelt, fegyverei mindig kéznél voltak s e miatt máskép kelle a dologhoz fogni. Oct. 27-én ebéd után Giczy a váron kivűl néhány házat felgyújtatott s midőn ezek javában égtek, be ment hozzá. Előadta neki, hogy az a hír van elterjedve, hogy ő Ecsedre szökött, jó volna, ha ezt megczáfolná s megmutatná magát a népnek. Báthory mit sem sejtve, elfogadta a tervet s felült hintójára. Már ekkor minden elvoltkészítve. A hintóban levő puskákat lekötözték, s a vár lúdját, a mint a kocsi kiment, felhúzták. Midőn a kocsizásból visszatért a belső sorompó kapuját lelánczolák, mintegy 60 lovas hajdú utána nyargala, s az utczán közbefogta. Ekkor Szilassy, Ladányi, Basa, Zámbó a Pecze vize mellett rálövöldöztek. Báthory kiugrott kocsijából, hogy védelmezze magát, s egy fűzfa mellé állott, hol meggyilkolták. Két szolgája: Lónyay és Komáromy védelmére kelt ugyan, de hasztalan; az első ott esett el, s a második is terhes sebeket kapott. A gyilkosok Báthory ruháit lehúzták, s tetemeit a Peczébe vetették, honnan eltemetés végett Ecsedre a családi sírboltba szállíták.