Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

18. fejezet: 1613-1614 - Törvények és okiratok

seregével reájok rohanván tizenöt fő legént elfogtanak, hitekkel megcsalván őket, azok közzűl némelyket sebbe ejtvén az szent háromság istenre nagy erős hittel eskütték mint fejenként őket erőszak alatt, mint ő rabokat arra, hogy Betlen Gábornak az ő kgls uroknak igazak lennének és egy holnapig híven szolgálnának fizetésért, annakutánna ha nem fizetnének felszabadulhatna hitek. Ezek közzűl két főlegént hozzánk küldöttének hit alatt, hogy minket seregestül híjjonak oda közikben és fizetésünk bizonyára meg leszen, ezek közinkben jüvén őket megfogtuk és semmi válaszszal vissza nem akartuk bocsátani; ezalatt az kik még kezekben rabul voltanak mondották Török Istvánnak és az utána való néhány hadnagyinak, hogy ez e dolog jövendőbeli nagy háborúságra indító ok volna a két császár között, kinek mi első kezdői nem akartunk lenni, hanem ő tülök volna; Török István azt mondotta, hogy mi vagyunk mindenestül okai, mert Kővár vidékén való élésünk fundamentuma, mert úgymond hanemha török császár ő hatalmassága s minden hada meghal, az két oláh vajdák s minden erejek elfogy, úgy engedik ide Husztot Bányát és Kővárat, különben semmiképpen nem, mert alioz több közi vagyon, úgymond, az mi kgls urunknak, hogysem mint Mátyásnak. Mindazáltal gondolkodván és sokáig beszélgetvén egymás között, mondották az elfogott vitézeknek ; vitézek — úgymond — seregestül jöjjetek közinkben, mert jórészént ismerönk benneteket, isten ugy segélje böcsületes állapotot, jó fizetést rendel az mi kgls urunk kgteknek, mit tekeregtek széllel fizetetlenül, im mostan, úgymond, felszabadítjuk hiteteket és elbocsátunk benneteket, de ily okkal, hogy hit alatt kötelezzétek arra magatokat, hogy egy holnap alatt akármi dolog történnék is fegyvert Bethlen Gábor ellen nem vonsznak, és mindeneket megadván elbocsátották, azt azért reájok bízván, hogy minket odamenetelre intsenek; hanem egy maradott sebben oda, arra felelt Török István, hogy maga meggyógyítja, ez dolgon azért felette búsult, eskütt is, hogy ha megtudhatná ki dolga, három annyit vágna rajta, mert nem teljességesen úgy tartana minket, mint ellenséget, hanem ugyan végére akart menni, hogy mi volna akaratunk, őneki azt is mondották volt, hogy máramarosi csak valami oláhok volnának Kővár vidékén, efféle