Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

kegyelmetek közzül ellenünk vétettek is, az ország törekedésére minémü kegyelmességgel voltunk, és ennek utánna is akarunk lenni; hihető lehet az, hogy a brassaiak, és a több hozzájok bészorult latrok, kik ennekelőtte is hozzánk és kegyelmetekhez is miképpen viselték magokat, bizonyságot tésznek arról kegyelmetek előtt atyánkfiainak Barczaságon való halálok, azok ha egyet értenek vélle, és ország neve alatt formálták légyen ez utálatos és fertelmes cselekedetet. Tudhatja kegyelmetek, minémü nyomorúságos és veszedelmes állapot légyen az, hová a török fejedelmet szokott bocsátani, ott sem törvény, sem igazság, sem rendtartás helyben nem maradhat, kit kegyelmetek ama két Oláhországon szemeivel láthatott, és hallhatott. Mi pediglen sem nagyra sem kicsinyre a török császárnak és birodalmának soha ezekre okot nem adtunk, hanem csak a maga hite ellen, fogadása és frigye ellen vezérlette ellenünk pogány természete; azért, minthogy mi semmire okot néki nem adtunk, hiszszük, hogy az úristen a mi ügyünket megoltalmazza, s mind őket s mind a mi árúló szolgánkat véllek egyetemben megbünteti; azért akarók ezt kegyelmeteknek rövideden értésekre adni, és a kegyelmetek értelmét venni, mit kelljen felőle cselekedni, minthogy ország nevével törekedett ott benn a portán az a mi áruló szolgánk, kiben az országnak sem hire sem tanácsi nem volt, kell-é megtalálni a török császárt és a portát felőle, és mi módon és kit válaszszon kegyelmetek hozzája, hogy mind mi szónkkal és az egész ország szavával ennek az áruló szolgánknak iszonyú hazugságát mind a török császárnak mind a vezéreknek elejékben adják. Tudjuk azt is, hogy hallhatta kegyelmetek, minémü nagy veszedelemre való dolgokat igért ez az áruló az országnak, talám mind azokat illendő volna kegyelmeteknek a török császár s mind a vezérek előtt refutáltatni, kegyelmetek tetszése pedig ebes járúlván oly illendő embert kellene oda választani, a ki hiven, igazán és egyenesen járna el benne, igaz ügyünk lévén igaz ügyünket könnyen oltalmazhatja; minthogy pedig ezt is hitetlenül kezdették, az idő közben ugyan egyszeri hitetlenségekben elébb-elébb akarnak menni, mit kellessék mi nékünk interim cselekednünk, mert mi kegyelmetek tetszéséből semmi