Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
precise concernentium 1), örökké való notoria sententiában hagyván, országúi több közöttök és velünk lévő híveihez megmutatott nagy kegyelmességét az minémü szókkal megköszöntük felségednek, azt is de verbo ad verbum ezen articulusoknak tenorában beírtuk, mely így következik : (3) P r o insperata serenitat is vestrae s t atuuni [et] ordinum regni gratiarum actio. Az mi alázatos supplicatiónkra és országúi vétkesekért fölséged előtt való törekedésünkre mely bőséges kegyelemmel és atyai indúlattal tött légyen fölséged választ, mind szóval mind izeneti és írása által bizonyoson megértettük; mely kegyelmességének nagy voltát ha vagy az vétkeknek voltával egyben vetjük, és a több keresztyén fejedelmeknek példájával is, nemcsak idegeneket és külsőket, hanem még a bódog emlékezető eleinek is dícsíretes példájokat kegyelmességével igen bizonyoson sokkal felől haladta fölséged, kiről mind ilyen sokaknak reménségek felett való kegyelmességéről mind isten és ez világ előtt országúi illendő bizonságot tévén, tapasztalhatóképpen megmutatta fölséged, hogy velünk egy nemzetből és természet szerént való fejedelmünk lévén, nem bír s igazgat bennünket mint csak törvény szerént való justitiarius fejedelme és ura, hanem mint édes atyja és vér szerént való alumnusa, nem úgy mint országát, hanem mint édes hazáját úgy igazgat és gubernál, kiről mindenekről tartozásunk szerént az fölséged megmutatott nagy kegyelmességét még posteritásunkra is dícsíretes emlékezettel terjesztvén, minden igaz tökélletes hüvséggel és liálaadatossággal teljes szolgálatunkat ajánljuk mind fölségeduek és mind az fölséged méltóságos famíliájának, és az minél nagyobbat hazájukhoz és nemzetségekhez érdemesen szolgált haza fiaiból álló fejedelmeknek régen az rómaiak is adni nem tudtanak, hanem titulo patris patriae insigniálták. Mi is ezért az megmutatott kegyelmességéért minden maradékinkkal egyetemben ma consecráljuk fölségedet hazánknak édes atyjának; sőt valaha erről elfeletkeznénk, az háladatlanság miatt, kinél emberben soha ártalmasb vétek nem saláltatik, méltán az földnek is haszontalan terheivé lennénk; kit hogy mind ez világ Az erd. Máz. uj'omtíitott példányában hibásan : concernentes. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VI. 1 5