Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1609. febr. 3. Kolosvári országgyűlés

tioját az országgyűlés által eszközöljék, s Mátyás hitlevelét hozzák magokkal, továbbá Bátliorynak és Erdélynek viszonyát Magyarországhoz szabatosan körülírják, szóval, hogy a kassai szóbeli megállapodásokat formába öntsék, végre ezenkívül hogy a magánosok által szenvedett károk megtérítését sürgessék. A követek egy valóban rendkívül fontos országgyűlésnek voltak tanúi: Mátyás megkoronázásának, a koronázás előtti és utáni czikkek alkotásának. Ez utóbbiak folytán került szőnyegre az erdélyi ügy is, mely Mátyásnak épen nem volt ínyére.

1) A rendek a kassai pontoknak törvénybe igtatását elhatározták ugyan, s e végezésöket fel is vették a törvénybe (koronázás utáni XIX. cz.) de miután a kassai egyezkedésre Illésházynak nem volt utasítása, s igy e követséget nem tekintették országosnak — pontozatait sem tartották kötelezőknek. E körülményt a pontozatok megváltoztatására akarták felhasználni, s Báthoryt szorosabb kötelezettség elvállalására 3) Mátj'ás az ügy szőnyegre kerülése előtt tanácsosaitól véleményt kért s a zágrábi püspök szept. 8-ról ekkép ír: »et quia Transylvania ab antiquo, semper fűit Hungáriáé membrum ac vaiuoda coronae regiae obsequiosus fűit, nunc pari ratione provincia ipsa Hungáriáé incorporetur et vaivoda regi et coronae debita obsequia praestet.« Épen igy nyilatkozik a boszniai püspök is szept. 11-ről. Mindkettő a titk. ltárban. Jellemző az, mit Coronatio Mathiae Eegis a XLIV. 1. (Katona XXIX. 185. 1.) olvasunk : »Aderant his comitiis Transsilvaniae d3-nastae Gabrielis Báthori qui auctoritatem sui principis inferentes, veterem cum regno societatem testarentur, et pactiones Transilvanicas, quas vei Bocskaius armis impresserat, vei Illyésházius consilio suo praescripserat, confirmari publica regis et regni auctoritate cuperent. Nec enim quid melioris umquam sperare de Transilvania licebit, quam ab initio regni Hungáriáé rebellem ac degenerem íiliam nutriculam furoris ciuilis et malorum matrem promtuariumve, infaustissimo naturae prodigio, parens Hungaria experitur. Quia vero Illyésliázy accurata diligentia erat

; a rege benigne auditi et muneribus donati fuere legati, ut regis novi auctoritas primis auspiciis constaret, bona spe societatis et foederis, in posterum seruandi, dimissi sunt. Legationis equidem sanctum jus ne verbo quidem violari fas est nisi fatales liominum mores recensere dignum esset. Transilvani plerique malignam antevertunt fortunam, ipsamque occupant; dum nimis Turcarum patrocinio tribuunt, atque prae illius admiratione et studio, etiam moribus viuendi veteribus, nescio, quid nouum, id est, Turcicum admiscent, quia commodis illorum magis, quam nostris utilitatibus capiuntur.«