Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

val, kit felséged szemeivel jól láthatott, és noha az békességes jó állapatban is, mikor mind magunk s mind szegínségünk ennyi sok romlásban nem voltunk, kapuszám szerint tíz-tíz forintnál többet nem adtak: nem nézvén szegínységünknek ennyi sok romlását, fogyatkozását, most sem minuáljuk az tíz forintot, hanem az portára menő követeknek költségére és ajándékra két forinttal augeáljuk. Igíriink azért felségednek minden rendbéli szükségekre kapuszám szerint fl. 12, kapuszámunkról való gyalog tartásra most két-két liópénzt. Az contributiónak felét ad festum beat§ Elyzabet uiduae, felét ad festum Luciae virgnis proxime venturum, ígírjük felségednek fogyatkozás nélkül bészolgáltatni. (2) Miérthogy penig magunknak is személyünk szerént az felséged személye mellett ad 2-dum diem Nouembris proxime venturum, mely mához 18-ad nap, jelen kell lennünk: az első hópénzt az gyalogtartásra, minden kapuról három-három forintot, ad eundem 2-dum diem Novembris, az másik hópénzt ad praescriptum festum beatae Elyzabet widue az adóval együtt bészolgáltatjuk. Ezen terehviselésre ígírik magokat az magyarországi uraink atyánkfiai is. Az szász uraink azonképpen contribuálnak kapuszám szerént. Könyörögvén felségednek, mint kegyelmes urunknak alázatoson, országunknak ilyen megromlott s fogyatkozott állapatjában vegye kegyelmesen. Ez contributiótól penig, miérthogy az szükség nagy, főképpen gyalognak való fizetéstől, senki jószága immúnis ne légyen. (3) Miérthogy jobbágyink közül sokan mind itt Erdélyben s mind Magyarországban az hajdú vitézek közzé mentenek, s naponként mennek, és sem ki nem adják őket, sem adót utánnok közikben nem visznek, sőt sokan kőzz üllők az földesúr ok földén lakván, de az hajdúsághoz tartván magokat, sem adót nem adnak, sem az uraknak nem szolgálnak: felségednek könyörgünk mint kegyelmes urunknak, találjon oly módot benne, hogy azféle hajdú vitézek közzé elegyedett jobbágyok miá az felséged adaja ne minuáltassék; mert az vármegye ispáninak erejek nincsen, hogy exigálliassák rajtok. (4) Ennekelőtte is egynéhány gyűlésben elvégeztük, hogy minden nemes ember, az ki vármegyében lakik, az vármegye zászlaja alá tartozzék; ha külön vármegyében vadnak residenErdélyi Országgyűlési Emlékek. VI. 14