Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

zatoson könyörgünk felségednek mint kegyelmes urunknak, liogy senki, se Erdélyben se Magyarországban, jószágot missilissel ne foglaljon. (12) Vannak sok panaszink az posták felöl is, kik akár mi levelet, nem felséged dolgában járván, előrántnak, és szegény jobbágyinkat erősen vervén lovokat elviszik, és örökké oda vesztik, sok egyéb tűrhetetlen violentiákat is cselekesznek. Végeztük azért országúi, felséged kegyelmes akaratjábúl, hogy az kinél felséged levele nenr lészen, szabad legyen mindjárást megfogni és törvény szerént megbüntetni. Ha penig szintén felséged levele lenne nála is, és hatalmasságot cselekszik, megfogják és törvény szerént megbüntessék; ha meg nem foghatnák, nevét meg tudván, írják meg, és legyen büntetése. (13) Az középszolnak vármegyei atyánkfiai is könyörögnek felségednek, minthogy felséged az Kővár vidéki nemességet vármegy éjekhez incorporálta, parancsolja meg az kővári kapitánnak, hogy hagyjon békét nékik, módnélkül való dolgokkal ne háborgassa, légyen üres tőllök. Ha kit penig felséged Kővárban hagy közüllök az hadbúi, minthogy az is országháza, az felséged kegyelmes akaratja. (14) Miérthogy az szolgabírák Magyarországban az viceispán nélkül semmi executióban nem procedálhatnak, ennek előtte is penig akár micsoda hadi expeditióbúl az egyik viceispán lion maradott: végeztük, hogy most is, ennek utánna is, egyik viceispán honn maradjon, hogy mind az felséged parancsolatjára, s mind az vármegye szolgálatjára elérkezhessék és az adót is, a hova felséged parancsolja, felséged utánszolgáltassa, nem várván felséged haza jövetelit. (15) Minthogy penig az székelységen az kapitán és főkirálybirón kiül az két vicekirálybirónál több tisztviselő nincsen, mind az két vicekirálybiró honn maradjon. (16) Az mi az viduák dolgát nézi, iuxta quantitatem bonorum tartozzanak embert állatni, kivévén közüllök az egyházhelyi szegény özvegy aszszony állatokat, kiknek jószágok nincsen ; az jószágos özvegy aszszonyok négy kapurúl állassanak egy lovast, melyet az ispánok tisztek szerént limitálják el és állassák elő. (17) Az magyarországi vármegyékben penig az magyar-