Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
tinin Hungáriáé clitioni nostrae subiectarum, in generalibus eorum comitiis ad 23. diem mensis Április anni domini 1611. in ciuitate nostra Cibiniensi ex edicto nostro celebratis congregati, exhibuerunt nobis et praestauerunt infrascriptos articulos, in iisdem conclusos, supplicantes nobis liumillime, ut singulos et uniuersos articulos, omniaque et singula in eisdem contenta ratos, gratos, et accepta habentes, nostrum consensum illis praebere, ac beneuole accept are, approbare, contirmare, ac tam nos ipsi obseruare, quam per alios quospiam obseruari facere dignaremur. Quorum quidem articulorum tenor sequitur in bunc modum. A r t i c u 1 i dominorumregnicolarum t r i u m nationum r e g n i nostri Transsylvaniae, et partium Hungáriáé d i t i o n i nostrae subiectarum in generalibus eorum comitiis ad 23 diem Április anni 1611 in ciuitatenostra Cibiniensi indicto celebratis conclusi. (1) Kegyelmes urunk fejedelmünk, megtapasztaltuk fejenként felségednek reánk való atyai kegyelmes gondviselését, megmaradásunkért, sok fáradságát, költségét, kiváltképpen liogy az elmúlt napokban is ezen haza csendességes békeséges megmaradásáért felséged magát nem kémélvén, ellensége ellen idegen országba ment. és onnan szomszéd országbéli ellenségünket kiűzvén, országának csendes békeséget szerzett. Mely felséged kegyelmes atyai gondviselését felségednek mint kegyelmes urunknak alázatosan megigyekezzitk szolgálni, könyörögvén azon az úristennek, hogy ezután is felségedet szerencséltesse minden dolgaiban, ellensége ellen tegye győzedelmessé, lehessen szegény hazánknak kegyelmes gondviselője és édes atyja. Kévánja felséged propositiojának egyik részében, hogy az sokféle külömb-külömb szükégekhez képest az elébbi gyűlések adaját ne minuálnók, sőt inkább augeálnók; annak felette, hogy ide Szebenbe is bizonyos praesidiumot rendelnénk az felséged távul létében. (2) Szívünk szerént kévánnók kegyelmes urunk, hogy sem felségednek sem országunknak semmi szükségében meg ne fogyatkoznánk, és ha szegény hazánk azoltátúl fogva azon
