Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

dendő bizonyságokkal előnkbe is terjesztett; sőt az ki legnagyobb, az szebeni atyánkfiai magokot akarván menteni, magok is nem tagadták előttünk, bogy tanácsokban mostan is nem agitáltatott volna, ba felségedet bebocsássák az városban avagy nem. Mely dolgokért értettük az felséged méltán ellenek felgerjedt haragját és oly szándékját, hogy némelyeket közüllek törvény szerint megbüntetné és azonkívül az városból teljességgel kikiíldené őket. Mindazáltal, hogy fölsége az istent tekéntvén, annakutánna az fejedelmi kegyelmeségét, virtutem nunquam satis laudatam, et qua sola homines ad deum propius accedere dicuntur meggondolván, egész országúi való alázatos könyörgéstinkre az büntetésre eltökéllett szándékát kegyelmesen mitigálta, felségednek mint kegyelmes fejedelmünknek teljes életünkben alázatosan meg igyekezünk szolgálni. (3) Hogy azért ennekutánna mind az felséged személyének, mind peniglen successorinak bátorságos lakó helye, annak felette akármely űdőnek, kitől isten oltalmazzon, változásában nekünk is országúi refugiomunk lehessen, és ne kellessék vagy török köziben, mint ennekelőtte való üdőkben, vagy egyéb nemzetség köziben feleségestől gyermekestül keserves bujdosásra jutnunk, az helynek állapotjához képest tetszett egész országúi, hogy ezután felségednek és az felséged successorinak lakóhelye Szeben legyen, úgy hogy ez országban s Magyarország részeiben az felséged birodalmában levő minden uraknak, vármegyéknek és főembereknek azonképpen az székely atyánkfiainak házok és szállások legyen ittbenn. Mely dologban látván magok is az ő felsége ellen való fogyatkozásokat, cedáltak, könyörögvén felségednek alázatoson mint kegyelmes urunknak, hogy felséged kegyelmesen megelégedvén aval, az mi az városhoz való jószág volt, mely fundus regiusnak neveztetik: annak felette ex bonis septem judicum, az mi az ő részek lehetett volna úgymint Zilisteszékkel, Nagyeke s Kisekemezővel és az Verestoronyhoz való pertinentiával, ezen kívül azzal a mi az városban in rationem commuuitatis akárminemü marhák legyenek azok és mi névvel neveztessenek, személyekben, házokban, jószágokban és marhájokban kegyelmesen tartsa meg őket tudniillik azokban, a mi kinek-kinek privatim magáé nem az conimunitásé. Végeztük pedig egyenlő akaratból, hogy az mely