Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

háknak Bocskai Miklós uramnál maradása, melyeket lia ő kegyelme Bocskai Miklós uram compareálván, ugyan proponálta is ő felsége a nemes ország előtt, kívánván tőlünk directora által, hogy ez dolgot törvény szerént meglátván, arról való definitiva sententiánkat ez jelen való articulusunkban beiratnók. Mi azért ő felsége directora által előnkben adott feljűl megirt propositióit megértvén, deliberáltunk felőle, melyet articulusunkba is beirtunk, mely igy következik: Noha Görgény és Yécs dolga Bocskai Miklós uram sollicitálására Írattatott a confoederatio közé, és úgy is prosequálta praetensióját mint actor, mindazáltal az mint az confoederatio contineálta és actorsága is azt kívánta, ez mostani első gyülésiinkben nem compareált sem maga, sem embere által, urunk penig ő felsége és az ország a confoederatiót confirmálván, és annak satisfaciálni akarván, minthogy ez az első gyűlés a Bocskai Miklós uram dolgát semmiképpen nem akarta praetermittálni, hanem törvény szerint el akarta igazítani a confirmált confoederatiónak tartása szerént; kire Bocskai Miklós uramat is mind a gyűlésnek végéig várta. Hogy azért ő kegyelme sem maga, sem emberi által ez mostani első gyűlésünkben nem compareált, propter suam non comparationem az mi kegyelmes urunk ő felsége ő kegyelminek Bocskai Miklós uramnak Görgény és Yécs dolgában impetitiójától teljességgel absolváltatik, és így ő kigyelme Bocskai Miklós uram Görgény és Yécs mellől elmarad, nam juxta regulám juris actore non comparente, reus simpliciter absolvitur. (5) Yégeztük ezt is országúi, hogy sehol senki a felséged ditiójában se aranyat, se tallért, se pénzt, se dutkát, se semmiféle monetát idegen országok és fejedelmek nevekre és czímekre sub poena perpetuae iníidelitatis notae ne verjen, hanem a felséged nevére, czímerére és az országéra. (6) Az elszökött jobbágyok hazavitelében az elébbi articulus tartassék. Az urunk ő felsége bejöveteli után való prima die, máig ki hajdú volt és hajdúvá lett, örökké abban az hajdúság szabadságában tartassék. Az kik pedig azután az ő flge birodalmában levő úr, vagy nemes ember jobbágya lőtt vagy lészen hajdúvá, törvény szerént hozzámehessen, a kapitányától vagy hadnagyától tüstént kérjen törvényt felőle, tartozzanak is törErdélyi Országgyűlési Emlékek. VI. 1 3