Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

juk megszolgálni, kérvén nagyságodat, mint kegyelmes urunkat, hogy nagyságod ezután is ezen kegyelmes gondviselését continuálja hozzánk. (1) Hogy penig nagyságod minden belső dolgainak előtte az isten tisztességére és dicsőségére nézendő dolgokon kezdette el dolgainkat, ngod abban követte minden dicséretes keresztény fejedelmeknek példájokat, kit mi is felette igen jovallunk. Tetszett azért egész országúi mind az három nemzetül való statusoknak unanimi voluntate et consensu, hogy az mint ngod kivánta, a ngod religioján való papot szabad legyen Ivolosvárra behozatni és az kolosvári atyánkfiait az ő religioj okban és templomokban meg nem háborgatván, egy bizonyos helyben, az hol ngod akarna, praedicáltatni, cum omnibus functionibus et ministeriis ecclesiasticis. (2) Értjük mindaz ngod propositiojából is, mind penig szemeinkkel látjuk, mennyi számtalan szükségei legyenek nagyságodnak az mi közönséges dolgainknak végbenvitelére; megtapasztaltuk azt is, hogy ngod ez ideig a maga sajátját is nem kéméllette érettünk. Azért nagyságodnak udvara népe tartására Ígérünk minden öreg baromtól, ökörtől, borjus tehéntől, lótól 32 pénzt, harmadfű tinótól és meddő tehéntől tiztiz pénzt, az apró marhától két-két pénzt. A kinek penig semmi öreg marhája nincsen, apró marhától úgymint: juhtól, kecskétől, disznótól négy-négy pénzt. Egy marhátlan szegény ember adjon den. 12. Egy marhátlan szegény asszony, a ki nem koldus, adjon hat pénzt. Hogy penig csalárdság az adószámban ne essék, minthogy vannak olyak is, kik semmi barmot nem tartanak, hanem kereskedéssel élnek és noha marhátlan, de értékes parasztemberek, az olyanokat az falusi biró az ökrös emberekhez képest taxálja, és tartozzék az adószedőknek beadni. — Ha penig marháját eltagadná, az ispán comperta rei veritate, az olyan emberen vegyen 12 forintot, s annak felette az adóért két annyit, mely adót az ngod tárházába administráljon. Az magyarországi uraink atyánkfiai is ezen terh viselésére igérik magokot. Ezenképpen fizessenek minden mezővárosok. (3) Minthogy peniglen a marha számra való rovás szegény romlott községünknek felette súlyos, noha ez egyszer az