Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1604. jan. 25. Kolosvári országgyűlés

is: elhatároztatott, hogy ezek is, mint hűbért kapják jutalmul a nekik adományozandó birtokokat. Im ez volt a prágai kormány igazsága: lázadók és hívek egyaránt elvesztették birtoklásuk jogalapját. Egyszersmind kinevezték e művelet végrehajtására a polgári biztosokat: Burghaus Miklóst, mint igazgatót, Krausseneck Pált, Hoffmann Györgyöt és Im-Hoff Károlyt, mint tanácsosokat s jan. 20-án elkészíték az erdélyi jövedelmek, adók beszedésére és kezelésére vonatkozó utasítást, mely épen úgy, mint a donatio rendszere az alkotmányt, a közigazgatást forgatta fel. J) Kétségtelenül Erdély államjövedelmeinek és az ország pénzügyeinek kezelése sok tekintetben reformálandó volt. Az is tagadhatlan, hogy az utasítás sok jóravaló intézkedést tartalmazott. Ha azt a rendszert, mely az örökös tartományokban hasznosnak bizonyult be, alkotmányos úton, hazafiak által akarták volna életbeléptetni: a 1 isérlet egyik-másik részében hasznosnak bizonyúlt volna be. De igy,mint megkiséi'lették,minden czélzata, minden intézkedése az alkotmány n'egatiója volt, mely annak kimondását vonta maga után, hogy a pénzügyi adminisztratió körében minden hivatalnok csak német lehet. Ez utasítás tulaj donképen egy erdélyi udv. kamarának felállítását rendelé el, a melynek székhelyéül Kolosvárt jelölte ki, s mely a többiek mintájára, s épen oly hatáskörrel, milyennel azok bírtak, gyűléseket volt tartandó. Meg voltak bizva, hogy kikutassák az egyházi vagyonokat, a regalékat s azokat visszaszerezni, ezeket hasznosítni igyekezzenek. Az erdélyi bányák megvizsgálásával Kauffmann János sziléziai hegymester volt megbízva s ezeknek czélszerü reformját, az elzálogosítottaknak, bérbeadottaknak visszavételét tervezék, kimondván, hogy az igazgató és tanácsosai a magyar és csehországi szervezetet tartoznak átültetni, s e czélra külön hegymestereket akartak kinevezni. így akarták reformálni az adót, harminczadot és sóbányákat, kötelességévé tévén az igazgatónak, hogy ez utóbbi helye') L. Törv. és Irom. LIH.