Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
15. fejezet: 1601-1604 - 1604. jan. 12. Medgyesi országgyűlés
költséget okoztak: elhatározta ő felsége ottani tábornokának s mellé adandó tanácsosainak tudtúl adni, hogy az ország kormányzásáról, a határok megvédéséről, az igazságszolgáltatásról mit fog határozni. De az e rendeletben kilátásba helyezett tanácsosok még e télen nem érkeztek meg, — egyedül Hoffman volt vele s az ország kormányzása egyelőre továbbra is Básta, mint helytartó kezén maradt. Mellette voltak mint tisztek gróf Salm Miksa, gróf Duvall Henrik, a korábbi lippai parancsnok, Bákóczy Lajos a hajdúkapitány, Coppa, Spinosa, Éliás János, 2) továbbá Capreolo is, fogságából kiszabadulván, 3) kik közül azonban úgy látszik, hogy csak Hoffman folyt be a polgári közigazgatás vezetésébe, s kivűle a hűnek tapasztalt erdélyi tanácsúr: Sennyey Pongrácz. A kormányzás visszazökkent abba a kerékvágásba, melyből a tavaszszal Székely támadása kiemelte; csakhogy, miután Szebenen kivűl minden város Bástától kinevezett birót kapott, kiterjedtebb volt az absolutismus, melyben maga a kormányzó zsarnok épen oly szánalomra méltó alak volt, mint a kormányzott nép. Látta azt az óriási nyomort és Ínséget, melyet az egyiptomi hét csapás: a pestis, a német és hajdú, török és tatár hadak magok után hagytak, szeretett volna segítni rajta és erre nem volt hatalma. Híjában adta ki a rendeleteket a dúlások megszüntetésére, híjában büntette azok áthágóit — nem volt semmi sikere. S mert ajtaja a kérelmezők számára mindig nyitva volt, — ő elébe, mondja egy krónikás, a koldus is bemehetett,— »menten ment a sok panaszló ember Bástára, panaszolni Kolosvárra és egyébüvé is, de csak azt kérdezte a nagy jámbor: magyar-e a ki azt mivelte?« s ha ') Bethlen Farkas V. 513 közölve a leirat szövege. Istvánffy szokása szerint kelet nélkül közölvén az eseményeket, Molarcl és Burgliaus visszatérése utáni időre, tehát 1603-ra teszi a tiz biztos Erdélybe jövetelét. De téved : 1604 jan. 20-án készítették számukra az instructiót a kamarai jószágok mikép kezelése iránt, — akkor tehát még nem jöhettek le. Különben is Weiss naplójából (172) látjuk, hogy 1604 jun. 5-ike körűi érkeztek Nagybányára. 2) Bethlen V. k. 525-ik 1. 3) Papp Miklós Tört. Lapok I. 586.
