Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1603. szept. 5. Dévai országgyűlés

mesebb uralkodó hatalma alá jutottak, kinek jóságát azonban úgy kell megragadniok, nehogy végre türelmét engesztelhetetlen gyűlöletté változtassák. S aztán felveti a kérdést »ki hívei és az igaz hűséget kihez tartják?« A felelet természetesen nem lehetett más: mint a római császárhoz. S most Básta kiküld egy nagy rakás levelet, »a kiben a miriszlói liarczkor Csákyval megesküdtek.« A rendek közül többnek hitlevele a csomókban volt — s ezek alig tértek magukhoz ijedelmökből, midőn egy másik csomag levelet külde közibek, »melyekben Mózesnek, Zsigmondnak mutatták liüségöket és ott is ugyan mellette a hadban voltak.« -) Most Básta »embere által« azt kérdi az országtól: »mit akarnak, kegyelmet-e vagy igazságot

3) ?« Midőn a habozó rendek időt kértek a gondolkodásra, Komis Boldizsár engedélyt nyert Bástától. hogy bemehessen hozzájok tanácskozásra. Az ország Kolosvári Jánost küldé be Bástához válaszával '• nem lehet az összes nemesség ügyét egyforma mértékkel mérni, mert némelyek önként, mások csak a legnagyobb kényszerűség folytán pártoltak el, némelyek indították és vezették a mozgalmat, mások pedig kedvök ellen csatlakoztak hozzá, ezeket nem lehet egyformán sújtani a hűtlenség bűnével, az első sorban említettekkel. Egyszersmind emlékeztette, hogy midőn Kolosvárról távozott, többen vele akartak menni, s csak az ő kívánságára maradtak vissza. Bástát épen nem elégítette ki a válasz, s most midőn másodszor ismételtető kérdését: az ország jobbnak látta azt mondani: »non petimus justitiam, sed gratiam.« Básta maga is kiment a rendek közé, és »elő számlálja az ő jó tetteit az országgal szép renddel: felhozza miriszlói diadalát, melylyel Mihálytól szabadítá meg a nemességet, ki ha győz, »gondoljátok meg, hogyan jártatok volna?« Fölemlíti második küldetését Mihálylyal, ki az ő akarata ellen pusztitá Erdélyt. O megölette Mihályt, viszahívta a hajdúkat. Ez volt ') Szamosközy 298. 2) Nagy Szabó i. b. 84. 1. 3) »Quid vultis a me ut faciam vobiscum justitiamne aut gratiam ?« Nagy Szabó 85. 1.