Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
15. fejezet: 1601-1604 - 1603. május. Szászvárosi országgyűlés
oláh-székel y hadak fékentartására. Július 6-án megütköztek ezek — de megverettek s Makó is a csatatéren maradt. Most maga Székely is a Barczaságra sietett s nem akarván addig, míg a várt segélyhadak meg nem érkeznek, megütközni; a brassai papirmalom mellett sánczolta el magát, honnan július 14-ről Gyerőfit és Kolos várit visszaküldő Nyáryhoz a föltételekkel, melyek alatt a töröknél a békét kieszközölni remélte. Már késő volt, mert ez alatt bejött Rad ul is, ki végre levetette álarczát, s július .17-én táborát Móz es ellen vezérlé. A tatárok elszaladtak, Bektas álöltönybeu menekült s csak az erdélyi nemesség szine-java maradt a haza függetlenségeért s utóbb már csak dicsőséges halálért harczolva. A csatatér már borítva volt halottakkal, midőn a lovasság vissza kezdett vonulni. Ezek közt volt Székely is; de midőn az utánok nyomulók utóiérték, megford ult és hosszan, vitézül küzdve drágá n adta el ^él eiét. A veszteség, mely ez nap érte Erdélyt, leírhatatlan: n emességéne k nagy része a csatatéren maradt. XIL A szerencsétlenség híre Székely követeit Csehi várban érte utói, hol ezek épen tanácskoztak a föltételek iránt a magyarországiakkal ; de ekkor vége lett az értekezletnek: a magyar urak visszasiettek, Básta pedig Majtényról, hova épen ez időtájt érkezett Szathmárról, toborzott hadaival Erdélybe sietett. Ily módon Radul és Bás ta által a brassai ütközetből menekült kis hadcsapat két oldalról levén fenyegetve, folytatta visszavonulását a török szélek felé, Borbély vezérlete alatt, útközben egyesülvén Szászvárosnál ama lengyel csappattal, melyet Nagy Albert, Székely Mózes megbízásából fogadott, s mely a gyula-fehérvári német őrséget csak nem rég konczolta fel. Az ősz vezér még nem mondott le a reményről, hogy megmentheti hazáját, s megpróbálta megtenni az utolsó kísérletet, hogy az elcsüggedt, kétségbeesett kedélyeket még egyszer fölemelhesse, a szivekben a remény sugarát felkölthesse, s ez uton 4) Kiadva az okmány : Szamosközy III. 162.
