Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
15. fejezet: 1601-1604 - 1603. május. Fehérvári országgyűlés
ben volt, s innen Bethlen Gábort ezer tatárral és százhúsz magyarral a Vaskapun át Erdélybe küldé, ki aztán Szászvárost csakhamar elfoglalta s utóbb Fehérvárt fogta ostrom alá. Maga Székely Mózes ápr. 15-én jött át a Vaskapun Erdélybe s azonnal értesítette barátait s a hatóságokat megérkezéséről, s csatlakozásra hívta fel őket. Szózata visszhangra talált mindenfelé az országban, melyet ragály, ínség, nyomor úgy is vérig csigázott, s mely alkotmánya elkobzása után meg volt érve e kétségbeesett lépésre. Toldy, Bogáthy, Borbély, Vajda, Boronkay s a székelyek nagy része táborába siettek s őt egy tábori országgyűlésen fejedelemmé kiáltották ki. A szultán athnaméja, melylyel őt fejedelemmé erősíti s az ország adóját 10 évre elengedte, már kezében volt, 2) kezében a beiktatási jelvények is. 3) S most ő a hadakkal Fejérvár alá ment, mely már öt nap óta daczolt Bethlennel s 18 napi ostrom után május 9-én a várparancsnokai, Spinozát, kedvező föltételek mellett annak feladására bírta, E napon fölvette a fejedelmi czímet. 4) Székely, Fej érvárról, Toldy István alatt egy csapatot a székelyekhez külde azok felültetése végett, maga pedig Szamos-Újvár alá sietett s azt a benne tartózkodó Bástával ostrom alá fogta. Minthogy az ostrom, ágyúk hiánya miatt nehezen ment, seregéből annyit hátrahagyott, mennyit a vár körűlzárolására szükségesnek tartott, a többivel Deésig nyomúlt, melynek közelében Kaplyonnál Kornis Boldizsár és Kendy Ferencz táborozott, s mely a szamos-újvári ostromló serget könynyen fenyegethette volna. Egyik vezére Rhédey Ferencz e had Istvánffy és Krausz világosan írják, a nélkül, hogy meghatároznák az időt. Ez azonban máskor nem történhetett. A Schuller Károly által (Archiv des Vereines Nro. III. 272. 1.) Calendarium Eberianumokból közlött napló »princeps Transsilvaniae, sed falso sic vocatus«-nak nevezi. 2) Az athnámét Szamosközy III. 117. ismerteti. Emlékezik róla a tatár khánnak Nagy János által közlött levele. 3) Ezt csak Simigianus említi ; de hogy megtörtént, azt az athnámé kezéhez jutása is igazolja. *) Szamosközy III. 66. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. V. ^