Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok
lyekről jött emberek, kik az országban marhát hoznak, elészer ad locum depositionis huszad és vám helyekre tartozzanak menni minden tartozás nélkül, és onnat sokadalmakra ne menjenek, hanem ott adják el marháj okát, sub poena amissionis bonorum secum habitorum, de így, hogy az itt való áros emberek az marhát reánk ne drágítsák, ha azt akarják, hogy az articulus megálljon. (57) Miérthogy Gyulafi László és elétte valók nem magok sem egy vagy két vármegye l) szükségére vötték föl az pénzt, melyért valami jószágot, vagy kam órát, vagy mi hasznos helyet inscribáltak, hanem egész ország szükségére: nagyságodnak könyörgünk, legyen méltó tekinteti reá, és az inscribált jószág vagy egyéb haszon pénzük letétéig maradjon az creditornál. (58) Ennekelétte egy néhány darabantok Marosszékből Glergény várához szolgáltak, de miérthogy ők is székelyek és az szabadság őket is egyaránt illeti, ennek utánna azok is az több szabad székelyek közt úgy mint szabad székelyek szolgáljanak. (59) Miérthogy az vásárhelyi generalis gyűlésünkben elvégeztük volt, hogy az mely idő azon gyűléstől fogva intercedálna a violenta occupatiónak finalis deterininálásáig, praescriptióban vagy anniversariomok complementomában ne computáltassék, azonképen mostan is azon articulust helyén hagyjuk, hogy az három terminusig, tudnillik szent Lukács napig az erdélieknek, prima Decembris magyarországiaknak, festum Epiphaniarum az székely urainknak, annyi a mi idő intercedál, az occupatornak semmiben ne használhasson. (60) Vadnak ilyen dolgok is, hogy némely székekben az esperestek visitatiót tesznek, melylyel minden esztendében reánk jűnek visitálni, csak egy sendelyezésért is fl. 12 vesznek; efféle kicsin dolgokért ilyen mód nélkül sok pénzt vesznek, az mi régi térvényünk és szokásunk ellen ad damnum nostrum manifestum. Azt kívánjuk, hogy destruáltassék; hanem mikor visitál, az régi szabadságunknak módja és rendi szerént visitáljon az szék akaratjából. ') Az erd. Múzeum példányában hibásan : »Vár megiere.«
