Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok

ide való vármegyékben ne observáltassanak, hanem per omnia az erdélyi articulushoz tartsák magokat, exceptis illis causis, az kik immár in processu sunt, mely causák az szerint deci­dáltattanak. (39) Vadnak ilyen casusok, hogy vármegyéknek közön­séges szolgáját, sőt egyéb rendeket is, in aliqua executione procedentes, más nemes ember megháborítja, sőt animo de­liberate et ex praeconcepta malitia meglesi, megveri, meg is öli. Végeztük azért, hogy ha hol ez féle executiókban valaki­nek valamely nemes embertűi halála történt, vagy történik, miérthogy in executione lött az halál, ha nincsen kinek juris ordine keresni az homicidát, sőt ha vagyon is de eltűri, vagy nem meri keresni, vagy ugyan nem akarja, az vármegye ispáni tartozzanak evocálni és térvény szerént meg is büntetni, ha szintén az megholt embernek feleségével vagy gyermekivel vagy atyjafiaival azhomicida meg békélt volna is. [Az székely­ségen is ezen dologban ezen mód obseruáltassék.] (40) [Megértettük országúi Borsoló János urunk atyánk­fia és ítélő mesterünk béadott könyörgéséből, minémű mód­nélkűl Lónai István és Báthori Kata aszszon az felesége bi­zonyos nálok letett és kezekbe bizott pénzét, ezüstit, aranyát, tallérát, egyéb ezüst marháját ad summam sex millium tlorenorum vel circiter sese extendentes, immár gyakorta való requisitiójára meg nem akarták volna adni, valami frivola és bé nem vehető fogásokkal magokat oltalmazván. Miérthogy penig afféle repositumot non longo litis processu, sed ad so­lam personae cleponentis requisitionem szokták volna meg­adni : tetszett országúi, hogy urunk ő nagysága az ország­gal egyetemben találná meg, mégis levele által, intvén ő kegyelmét, hogy az istent és az igazságot és lelkeknek ismé­retének csendességét tekintvén, adnák meg depositumát mes­ter uramnak; ilyen vén elesett állapatja és idejekor élhetne ifjúságától fogva való keresményéből, ne fogyatkoznék meg az ő kegyelmeknek méltatlan való marhájának megtartása miatt. Kit ha Lónai uram és felesége Báthori Kata meg nem mivel­nének ilyen levélnek tekintetére, certificálnák erről, hogy ő nagysága és az ország olyan gondot visel reá, hogy az depo­sitor igasságában meg nem fogyatkozik, ilyen móddal, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents