Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok

Miképpen liogy egy respublica is meg nem állhat, és semmi jó rendtartás és jó szokás éppen nem floreálhat az fejedelemség nélkül, azonképpen az fejedelmi állapat, kire isten felőlünk elvégezett akaratja után, kegyelmetek által per liberam electionem hivattattunk, és választattunk, ha az alatta való respublicától nem jovaltatik bizonyos adminiculummal és subsidiummal lelietetelen (sic) dolog, hogy két dologból, meg ne fogyatkozzék tudniillik, méltóságos hivataljában, és az alatta való szorgalmatos gondviselésben, mint szintén az nap, ha duobus mediis destituitur, tudniillik calore et splendore, ide alá az földnek haszontalanúl szolgál, azképpen az fejedelemség és az respublica, ha egymás segitségéből nem jovaltatik: azért az mi állapatunkat nézi, noha az fejedelemség az subjectusok állapatjoknál feljebb való dignitást kiván, mindazáltal látván országnak puszta és romlott állapatját, udvarunk népét ahoz képest igyekeztük és igyekezziik is rendelni, felettébb avval az szegénységet ne terheljék, mely kegyelmetek jovára is szintén ugy szolgál, még többet, hogy sem mint magunk jovára; illik azért kegyelmeteknek udvarunk népe tartására bizonyos subsidiumokkal provideálni, hogy hirtelen való casus, (kit isten eltávoztasson) reánk valahonnét ne szálljon, melyet isten után az szolgáló rendnek fizetésével, és officiumokban való continuálásával fordithatunk el. Noha penig sem most, sem az előtt országunkra való szorgalmatos vigyázásunkban és gondviselésünkben kegyelmeteknek meg nem fogyatkoztunk, most is, hogy idején mind külső, s mind belső szükségre provideáljanak, igen kívántatik, s eszében is vehette kegyelmetek, hogy az emberi testben, ha a külső tagok elesnek, vagy amaz gonosz fene miatt, lábunk elrothad, az belső tagokra penetrál az csonkaság, és igy totum membrum inficiáltatik. Az végekből mindenünnet az fizetetlenség miatt felette sok panaszok jőnek előnkben elannyira, hogy ha fizetések nem lészen, rövid üdőn lehetetlen, pusztán ne kellessék az végliázoknak maradni, melyeket ha gondviseletlenségünk miatt elvesztünk, országunknak határa nem terjed, hanem kissebbedik lassan, az belső corpusra, azaz ország közepire érkezik az malum. Mi azért az mint mondók a gondviseléssel nem cessálunk, de pecuuia est rerum gerendarum nervus, kivel