Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok
L. 1607. febr. 8—19. A fehérvári országgyűlésen hozott törvények, a) Nos Sigismundus Rákóczy de Felseo-Vadasz princeps Transsylvaniae, partium regni Hungáriáé dominus et Siculorum comes etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, quod pro parte et in personis dominorum procerum et magnatum uniyersorum statuum et ordinum regni Transsylvaniae exbibiti sunt nobis et praesentati certi quidam articuli in conventu generali Claudiopoli ad diem octavum Februarii anni miilesimi sexcentesimi septimi celebrato unanimi consensu conclusi; supplicantes nobis debita cum instantia, quatenus nos eosdem ratos gratos, et accepta babentes pro ipsis dominis regnicolis in futurum valituros benigne confirmare dignaremur. Quorum tenor talis est: (1) Az felséges istennek eltitkolt és végezett tanácsa ez volt mindenkoron, bogy minden országokat és birodalmokat, mikor neki kedves akaratja, változás alá veti, és az mikor ő felségének tetszik, fejedelmeket emel és el is vészen, miképen az elmúlt siralmas üdőket keservesen említvén, az mi bűneinkért gyakorta való változást, nagy romlást szenvede az mi szegény országunk is, mikoron pedig a nagy sok fluctusokból szintén ad salutarem portum kezdettünk vala emergálni és az szent istennek súlyos kezét rólunk elvétetni reményiettük volna, megáldván bennünket eszes, bölcs és gondviselő fejedelemmel, kevés ideig örűllieténk neki, hanem elvevé tőlünk. Miérthogy azért az mi kegyelmes urunk, fejedelmünknek siralmas halála erre juttatott, hogy ismét de principis electione kelletett gondolkodnunk, kit istennek reánk való gondviseléséből fel is találtunk, noha ilyen hamar is voltanak immaturus competitorok, de mindazáltal meggondolván azt, hogy ennekelőtte is ez mi országunk csak az maturus fejedelmek idejében floreált és gubernáltatott sok ideig való jó és csendes állapatban, mostan is urunknak ő nagyságának Rákóczy
