Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok
üdvezűlt urunknak halálában elvesztettünk, ha azt az utat követjük a kit minekünk tanácsúi ő felsége halálakor adott, mindeneket azon megtalálunk, országunknak és nemzetségünknek örökös békességes megmaradását az két császár között, hogy egyiktől se bántassék, bátorságos állapatját, határának nemcsak apadását, hanem inkább nagyobbra terjedését. Higyjen kegyelmed uram énnéköm, higyjen hogy csak ezen az uton látom én nem máson az mi megmaradásunkat. Nem is kénszerit az mi kegyelmes urunk hagyása senkit is az libera electio ellen, sőt azt ő maga állatta, csak jó tetszését és tanácsát utolsó óráiban olyat akarta megmondani az országnak, kiből holta után is jó emléközeti maradhasson; evvel az országot testamentariummá nem tötte s nem is tehette, mü sem engednők azt meg hazánk szabadsága ellen, nem is hagyott volna ebben ő felsége olyat, ki magának is gonosz emléközetire lehetne, nem is nízött ebben ő fölsége sem atyaíiuságra sem barátságra, megérti kegyelmetek az után is, hanem csak az közönséges jóra. Inkább ha valaki ez változás alatt fegyverrel ügyeköznék ennek elkapására, kiváltképpen, minthogy pinzetlenek a mi uraink, aki hajdúsággal egyéb préda-igiréssel akarna erre menni, a volna az mi hazánknak rontója és szabadságunk ellen törekedő. Kegyelmedet azért csak erre kérőm s intőm szeretettel, ha valaha hitele volt szómnak kegyelmednél, most ebben is fogadja meg jó tanácsomat, minden nyughatatlan elméket tartson semminek, éltess másokat is jó tanácsoddal, legyenek csendességben minden rendek, várják el az ő fölsége temetésének idejét, és hallják meg az ő fölsége jó tetszését, sok szolgálatjáért érdemelje akár csak ezt meg az országtúl, legyen egy voxa holta után is közöttök, és legyen első, ha javallják jó: ha nem istené az fejedelem választás. De ez oly, meghigyje kegyelmed, a kit a két császár igen akar, helyén és erejében hagy, még éltében mind az kettőnél commendáltatott, nem leszen enyette' senkitől tartásunk, csak valami Békésünk ne támadjon magunk közzül, ez ennyett az romlott hazánk megmarad és megépülhet és minnyájan mostani keserűségünket elfelejthetjük. Kiben tudván az emberek között az kegyelmed tekintetit, ha szüve szerént forgolódik és szolgál, istennél bizony igen kedves és irgalmatosságos dolgot 28*
