Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok
országát és birodalmát ő felsége hatta, és reánk méltatlan biveire bizta utolsó akaratját, és testamentumát, noha kegyelmednek most üdő előtt azt mindenestűi meg nem jelenthetjük, de oly bölcs rendelése vagyon ő felségének minden állapatok felől, mi tőllünk kétség nélkül el higyje azt kegyelmed, hogy ha azt az utat minnyájan egyes szüvvel követjük, oly áldása száll reánk az szent istennek az enniét, hogy az minemű bátorságos állapatunkat remélhettük éltében, az ő felsége atyai gondviselése alatt, holta után azon az formán, a melyet éltében adott örökösebb megmaradásunkat, és hazánknak nagy javát feltalálta. Azért az mi kicsin hivatalunk szerént, minthogy kegyelmetek vérének tagjának és atyafiának tartjuk magunkat, mi is hazánk javát teljes tehetségünkkel keressük, nagy szeretettel intjük és kérjük kegyelmedet, kegyelmed az új változáson meg ne induljon, és valami nyughatatlan elméjű embereknek szaván tanácsán ne járjon, az ő felsége fejedelmi becsiiletit, sok hasznos szolgálatjáért, kiváltképpen mig teste az föld kivül leszen, szeme előtt viselvén, addig legyen vigyázásban, se egy felől, se más felől semmi zűrzavarra ok ne adattassék, holott még éltében az mely hazánk és egész nemzetünk javára elegendő gondviselő és successor felől ő felsége gondolkodott, kin liiszszük, hogy az közönséges megmaradásért az kegyelmed szive is meg fog csendesedni, annak fejedelemségéről való assecuratoria levelet az török császártól meghozatta és kezünknél vagyon; és minthogy temetését ő felsége Erdélyben kedves hazájában Gyula Fehérvárait rendelte, azt az kevés iidőt kegyelmed várja csendesen, mint szintén éltében ő felségének, hasonló becsülettel hallgasson gubernátor uramtúl ő nagyságátúl; mikorra lehessen penig az ő felsége becsületes testével oda be való megindulásunk és az országhoz közelgetésünk, ennekutánna vagy magunk leveleiből, vagy gubernátor uramtúl, tudására leszen kegyelmednek. Csak hogy mégis felette szeretettel kérjük kegyelmedet, az közönséges megmaradásért, addig mindenektől legyen csendességben. Ez alatt penig kegyelmed kiváltképpen ott Erdélyben, és mind az két Oláhországra vigyázzon, hogy valahonnan valami véletlen háborúságra való ok ne adattassék. Tartsa meg Isten kegyelmedet sokáig jó egésségben. Datum Cassoviae, die 2. Januarii. Anno domini 1607.
