Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok
liavaselői vajdától, ezen dolognak igazgatására, teljes authoritással bocsátott személyek: Adjuk emlékezetére mindeneknek, az kiknek illik, mostaniaknak és jövendőbelieknek, ezen mi jelen való levelünk rendiben, liogy közönséges végezésből, hoc anno millesimo sexcentesimo sexto, tertia die mensis Octobris, Brassó városában gyülekezvén, az két ország között való búzások, vonások és károk eligazítására ilyent végeztünk: tudni illik mioltától fogva havasalföldi Ráduly vajda ő nagysága, az mi kegyelmes urunknak hittel kötelezte volna magát, az oltától fogva való károsok mind két felől szemben állván, minden eddig esett egyenetlenségeket, húzásokat, vonásokat, tolvajlások, szépen egymás között elrendelvén, egymás között ilyen alkudozásra hoztuk, hogy az minemi húzások, vonások, tolvajlások és károk, az ő felsége bejövetele után estek az két országbeliek között, annak eligazítására egy bizonyos napot rendelünk, Haller Gábor uram megjövetelekor, kire tartozzanak az havasalföldi kárvallott emberek, azonképpen innét is az erdélyi kárvallott emberek Havaselföldébe tartozzanak és törvény szerint mind két felől az kárasoknak satisfactiot tegyenek az brevis processus szerint, hogy ennek utánna, senki az Erdélyhez tartozók közül havaselföldi határában erőszak szerint semminemű kárt ne tegyenek, semmi időben, és semmi okon se pedig törvény előtt semminemű tartások ne legyenek, azonképpen Havaselföldéből Erdélyhez tartozóknak semminemű erőszak szerént való kárt ne tegyenek, sem tartásokat törvény előtt, sőt az előtt való esett dolgokról is, az melyek egy fejedelemség alatt estenek törvény szolgáltassék egymás között, ezt is hozzá tevén, hogy mikor az két országbeliek mennek törvényt egymásra, nulla procrastinatione et prolongation facta az helyek tisztartója ahol az patrator megtaláltatik törvény szolgáltassék, és satisfactio tétessék, sőt pedig, az mely nemes ember vagy bojér, akárminemi renden való ember, latrot tartana jószágágában ha megbizonyosodik, fejét, marháját veszesse el érette ; az havast is az előbbi határ alatt járják mind marhástól az két országbeliek, ha pedig egymás határiba bemennek, úgy szokott jövedelmét megadják egymásnak; mely mi végezésünk, hogy állandóbb és örökösbb legyen, végeztük egy akaratból,
