Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1602. aug. 23. Medgyesi országgyűlés

VII. Még Szathmártt volt Básta, midőn Rádul Sorbán, a Mihály bojárjai egyike, kit ezek a vajda megöletése után Simon ellenében vajdává választottak, megjelent nála s kérte őt, hogy vegye ügyét pártfogásába. Básta Erdély megtarthatása érdekében hajlandónak mutatkozott, s a tövisi csata után komolyan gondolt rá és sürgette Rudolftól az engedélyt. A császár, ki időközben Istvánífyt akarta Erdélybe polgári biztosúl küldeni, nem ellenezte a tervet, mindamellett sürgette, hogy jöjjön ki, a mint Erdélyben rendezte a dolgokat, a nyugoti harcztérre. J) Bástának magának is lett volna kedve erre. Azonban gondolkozásának nem várt események más fordulatot adtak. Székely Mózes várát, Solymost elcserélte —• a háború tartamára — a török kezén levő Kladovával s abba bebocsátá Bektes hadait. A vele kimenekült Szelestey Világosvárban vonta meg magát s hadait ráakarta birni, hogy ők is cseréljenek egy török erőddel. Azonban a Bástától megnyert Beck Joachim 2) ösztönzésére saját katonái felkonczolák. Ily körülmények közt Básta nem merte az erdélyi csapatokat — nehogy Székelyhez csatlakozzanak — a török határra küldeni és elhatározá, hogy egyelőre a Rádul ügyét lielyhezi jó karba. E czélból hadait a különben is feldúlt, kipusztított, éhséggel, drágasággal küzdő Felső-Erdélyből az ország alsó részébe rendelé. Egy hajdú csapat Merza vezérlete alatt Szebennél a Verestornyon át ment Oláhországba, de a főtábor a Barczaságon gyűlt össze. Egymásután júl. 17 —20-ig közel 24,000 ember lett Brassó alá Földvár s a papir malom közé összehúzva. 22-én pedig Radul is megérkezett s a hadat Oláhországba vezette. 3) Maga Básta is súlyt akarván adni e vállalatnak, s Jeremiás és Simon megfélemlítése végett elindult Szebenből, Fogarast Csákytól aug. 8-án kezéhez vette, hadait ») L. Törvények és írom. XXIV. és XXV. 2) Bethlen Farkas Petneházy Istvánt említi, A dolgot maga Básta beszéli igy el. Lásd Törv. és írom. XXIX. 3) A Trausch-féle krónika 208 —9. 11.