Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1607. febr. 8—12. Kolosvári országgyűlés

élelemmel, s a kereskedők járhassanak szabadon a török birodalomban. S ezen kivül Rákóczy és a rendek elkészíték jelentéseiket Rudolfnak, Mátyás főherczegnek Rákóczy megválasztásáról. 2) S végűi a történtekről az országhoz egy kiadványt tettek közzé. 3) A temetési menet február 21-én érkezett Fehérvárra; a temetés utolsó ünnepélyes szertartása febr. 22-én tartatott meg. Ez napon kapta meg Rákóczy is a portai jelvényeket s az atlmamét. Ezeket jan. 19—29. közt Homonnai számára állították ki, kinek megválasztását akarták a portán és biztosnak tartották. Musztafa kapucsi basa s fényes török követség hozta azokat s velők jöttek a konstantinápolyi követek: Széplaki és Dobai. Ezek abból indulva ki, hogy az athname nem Homonnai személyének, hanem az erdélyi fejedelemnek szól, rávették Mustafát, hogy vakarja ki Homonnai nevét az athnániéból s írja helyébe a Rákóczyét. S ezt az atlmamét vitték aztán be Fehérvárra ; febr. 22-én s nyújtották át a szokott ünnepélyek közt ') Közölve u. o. 85 - 89 11. 2) L. Törv. és írom. LI. Rákóczy nemcsak a császárnak, hanem Mátyás főherczegnek is írt jelentést febr. 19-ről, melyben felemlíti, hogy bizonyára tudja, mit bizott reá Bocskay »contra meam plane voluntatem et opinionem«, t. i. az ország kormányzását, bár csak rövid időre. De Bocskay Kassán hosszan késvén, visszajövetelét napról-napra halasztá. E közben B. meghalt; a rendek kérték Rákóczyt, hogy a holttest behozataláig maradna kormányzó. Ekközben kezdte Homonnai a fejedelemséget, melyet B. ráhagyott, kívánni. A rendek sértve érezvén magokat szabad választási jogukban, ellenmondottak, s őt — nihil tale sperantem vel saltem opinantem — fejedelemmé választák. Ő szívesen átengedné Homonnainak a fejedelemséget, de a rendek erről hallani sem akarnak, kivált azért, mert fegyverrel fenyegetőzött. Kéri a főhget s ez által a császárt, parancsolná meg Homonnaynak, hogy az ügyek kimenetelét békésen várja, Husztot adja vissza, s a fegyvertárt ne vitesse el Ungvárba. (Ered. Bécsben a cs. k. áll. ltban.) 3) Említik ezt Thurzó Gy. és Forgács Zs. márcz. 9-ről Mátyás fólierczeghez irott levelökben, melyben írják : Allatum est nobis et hoc scriptum, quod in electione Sigismundi Eákóczy in Wayvodam Trannicum ibidem in Trannia per SS. et 00. editum est et promulgatum : quod Serenitati Yrae etiam cum praesentibus humilime transmittimus (nincs meg). (Eredetije Bécsben a titk. lt.)