Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1607. febr. 8—12. Kolosvári országgyűlés

temetési menet, ha jön, tisztességes ellátásra találjon Erdélyben. x) A főterv pedig az volt, hogy mire a temetési menet a részekhez közeledik, már egy oly bevégzett ténynyel álljon szemben, melyen módja ne legyen változtatni. Amit a főurak és rendek előre elvégeztek magok közt, az volt, hogy Rákóczyt egyező akarattal megválasztják. A kitűzött napon, febr. 8-án csakugyan számosan összejöttek Kolosvártt s komolyan és behatón kezdették vizsgálni a helyzetet. A már kialudt és lappangó szenvedélyek ismét föléledtek, a régi gyűlölet és ellenszenv ismét működni kezdett. Bocskay még azután is, hogy a felszabadítás művét bevégezte, nem volt teljesen népszerű Erdélyben : a visszaemlékezés a múltra nem aludt ki szivökben, s az általok kétezer nótázott férfiú csak bámulatuk és nem ragaszkodásuk tárgya volt. Az érzés, hogy még halála után se tudjanak megszabadulni befolyásától, elég volt arra, hogy elforduljanak attól, kit ő jelölt fejedelmökké. Ezért nem kellett nekik Homonnai. Nem mintha szép tehetségét, jó indulatát nem méltányolták volna. Talán azt is hajlandók lettek volna megbocsátani neki, hogy Mihály vajdával czimborált ellenök: de Bocskay jelöltje volt, s nem akarták, hogy Bocskay halála után is rendelkezzék rólok. Különben volt e személyes indokon kivűl más tekintet is elég, mely miatt nem akarták Homonnait; úgy találták, hogy a mit ő eddigelé tett, az, hogy a választás előtt, a végrendelet alapján már is csaknem behelyezkedett a fejedelmi székbe, s a mit vele együtt Nyáry és a testamentomos urak tettek, kik a temetést s számos őket illető dolgot meghallgatásuk nélkül intéztek el, sérelmes rajok nézve. Bocskay egész uralkodása alatt egyszer volt Erdélyben: ismét magyarországi ember legyen fejedelmök, s kormányzó által igazgassa őket ? Ok vissza akarták hozni Erdélybe az igazgatás túlsúlyát s fenn akarták tartani a szabad választást. A császár beleegyezése iránt a bécsi békében kerestek biztosítékot, a törökökre nézve meg voltak nyugtatva a nagyvezérnek Belgrádból hozzájok intézett fermaujá») Lásd Torma Károly közlését: Magyar Tört, Tár XIII. 101. s követk. 11.