Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - 1605. febr. 21. Maros-Szerdai országgyűlés
már akkor meg volt nyerve Bocskaytól, ki 1605. jan. 6-ról barátságukra emlékeztette, s tudatta vele, bogy Erdélybe, régi hazájába siet — melynek folytán ő, hogy bejöhetésének útját egyengesse, Keresztúrra február hó elejére külön értekezletet hirdetett a székelyeknek. Ezek csakugyan szép számmal jöttek ott össze, elhatározták, hogy magok Bocskay mellé állanak, tudatják ezt a megyékkel, főurakkal s meghivják ezeket, hogy a tanácskozások folytatására jöjjenek egy bizonyos helyre. Ez a hely MarosSzerda volt, s az országgyűlésre kitűzött határidő febr. 21-ike. Ugy látszik a Petelére gyűlteket is meghívták, mert ezek is, Bornemisza, Bogátliy, Kemény, Vas, Mindszenti eljöttek, ott közakarattal Bocskayt fejedelemmé választák, s követeket küldöttek hozzá: Kemény Boldizsárt, Angyalos János itélő mestert, a megyék Bató Menyhértet, Nagy Menyhértet, Barlabás Ferenczet a székelyek részéről, kik tudatnák vele megválasztatását, felajánlják neki a fejedelemséget s biztosítsák, hogy mind a lakság, mind a székelység azonnal hozzá csatlakoznak a mint bejön. A megyék azt a kérést terjeszték elibe, hogy gondoskodjék, hogy Erdélyt a német hadaktól szabadítsa fel; a székelyek pedig: 1) hogy erősítse meg őket régi szabadságaikban, 2) hogy azokon, kik e zavarokban netalán valami bűnt követtek el sem Bocskay, sem a nemesség ne álljon boszút; 3) elöljáróikká idegen kapitányokat s tisztviselőket ne tegyen, hanem ezeket választhassák ők szabadon, s a nemesek, kik nem egy eredetűek velők, távozzanak el közűlök ; 4) csak két hetet tartozzanak régi szokásuk értelmében a táborban tölteni ; s annak elteltével térhessenek haza. Bocskay tegye le az esküt ezek megtartására. Ugyan ez alkalommal a szászokhoz küldtek követeket s ezek által felhívták, hogy ők is csatlakozzanak Bocskay választásához. 2) der Bocskay für den Landes Fürsten berufen auch die Sachsen in ihre conventus. Niemand aber aus derselben durfte sie bey sich machen, weil Hermannstadt zurückhält. (199. 1. Keménynél.) ') L. Törv. és Irományok XIII. 2) L. Bethlen F. YI. k. 229—231. 11.
