Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1602. május végén. Fehérvári országgyűlés

dolognak meg volt a valószínűsége, s a tanácsosok meg is Ígérték, liogy fel fogják a szükséges összeget hajtani, és abba is beleegyeztek, hogy Zsigmond követeket küldjön Bástához, kik kezdjék meg vele az alkudozást s ideiglenesen hozzanak fegyverszünetet létre oly módon, hogy birja Zsigmond Erdélyben a Maroson innen fekvő országrészt, a többi birtoklásában ne háborgassa a császárt s majd a háború szerencsés bevégzése után dőljön el, ha vájjon kezére bocsátja-e egész Erdélyt, s a részeket ? Ez alapon Zsigmond csakugyan elindítá Szatlimárba Bogátliy Miklóst, Yas Ferenczet, és egy jezsuitát Marietti Márk Antalt, A titokba valójában csak Marietti volt beavatva — s míg követtársai a kibékülésnek egyengették útját, ez a parancsnoknak egyenesen Erdély átadására tett ajánlatot. Básta egyiknek úgy mint másiknak felajánlá közvetítését, sőt attól sem látszott idegennek, hogy Erdély alsó része Zsigmond kezén maradjon, s midőn a követség visszaérkezett — május első felében — Zsigmond újra összehívta a tanácsurakat s nemeseket. Itt Marietti tett jelentést, bemutatta a császártól Bástához ápr. 24-én írott levélnek másolatát, mely Zsigmondnak Oppelnt s Ratibort 50,000 tallér évi járadékkal biztosítja. 2) Zsigmond megelégedett az ajánlott kárpótlással s a tanács urak előtt indítványozá, hogy a kibékülés érdekében magához a császárhoz kellene követeket küldeni. Indítványát a tanácsurak is elfogadták s ugyanazokat, kiket első alkalommal — Bogáthyt, Vast, Tholdyt, Petkit, Mariettit visszaküldék Szatmárra, hogy inenn útjokat Prágába folytassák. Az utasítást, a leveleket a tanácsurak készíték el, csakhogy Zsigmond írt külön is levelet a császárnak, melyben áradozó szavakkal vallja be bűnösségét s kér és remél bocsánatot: hozzá fog menni, térdeihez fog borulni s bevárja ítéletét. 3) A követekkkel együtt kezesek mentek Bás>) A Trauscliféle krónika írja e combinatiót, a 209-ik 1., de mint Bástával elhatározott dolgot. Szamosközy kézirataiban azt mondja, a császár is elfogadta ezt. Bethlen szerint (83. 1) a Zsigmond terve volt, 2) L. Törv. és írom. XXYI. sz. Marietti jelentését. ') Bethlen Farkas V. 78. s köv. 11. Trauscli krónikája 205. 1. Y. ö. Istvánffy 482. 1. Erre a tanácskozásra a szebenieket is meg akarta liivni, de Básta nem engedé meg. Kemény I. 239.