Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. máj. 21. Fehérvári országgyűlés

került, mondhatni a diplomaczia müve volt — de azután is, liiában sürgették Miksa x) s a követek, liabár szóban, ígéretekben épen nem volt fukar 2) s egy ápr. 21 én írt levelében az erdélyi tanácsuraknak eddig tanúsított buzgalmukért elismerését fejezi ki 3), semmi nagyobb áldozatba kerülő dolgot nem volt hajlandó tenni új szerzeményei birtoklásának biztoJ) Miksa főlierczeg a császárnak Bécs 1598. ápr. 18. Tudatja, hogy a fejedelemnek egy barátságos levelet írt (e levél szintén ápr. 15-én kelt, s ebhen a főherczeg köszöni a fejedelemnek, mintegy a császár helyett (von E. kliays. Maiestät wegen), hogy a császár, a közjó s a kereszténység ügyében oly buzgó, s hogy a cs. commissariusokat jól fogadta stb. Ami az Erdélybe küldendő pénzt s Szatlimár megszállását (Besetzung) illeti, miután erre hiányoznak az eszközök, kéri a császárt, hogy gondoskodjék különösen pénz dolgában : »so würdet zumal yeczo im Antritt das Geldtt bey disen Leuthen das Besste thuen.« Tanácsolja, hogy el ne mnlassa a császár a fejedelemnek, az oláh vajdának, a rendeknek, az előkelő tanácsosoknak, a végekhez s hadparancsnokoknak (vnnd den Siacolis) s a székelyeknek »sament vnnd sounderlich« írni, illetőleg iratni. Az sem volna rosz, ha a lengyel s Bátliory-féle fondorlatok paralyzálása végett a pápai nuncius vagy más valaki által ő felsége megintetné a lengyel királyt, s ezzel végzi levelét: »Aus dem Báthorisclxen annbringer, von den Stenden ist zuvernemben, wie dise Leut gegen E. khays. Maiestät, vnserm gemainen hausz vnnd der Teutschen nation gesinnet sein, vnnd wuerdet auf mittl zugedenckhen sein, diesen schimpft' seiner zeit vnnd yelegenheyt zuwider gelten. (Bécsi cs. áll. lt. Hung.). 9) Budolf erdélyi követeihez Prága 1598. ápr. 13. : »Intelleximus ex literis variis, quas ad nos, quas ad serenissimum fratrem nostrum Maximilianum et ad vos invicem seripsistis, qua cura diligentiaque vsi sitis, vt quam fieri celeriter posset, in Transsilvaniam veniretis. Expectamus modo quid de ijs, quae in mandatis a nobis habuistis in ipsa Transilvania sit actum atque de toto negotio quid tandem sperandum, neque enim dubitamus quin circumspecte fideliterque ac solicite quod in re tanti momenti necesse est omnia gesturi sitis, vt quae sese pericula manifestabant, euitentur.« 3) Budolf Prága 1598. ápr. 24-én az erdélyi tanácsurakhoz intézett levelében írja, hogy örömmel értesült hűséges maguk viseletéről, s örömmel veszi, hogy jövőre is hasonló hűséget ígérnek. »Vestrum igitur erit in ea, quam nobis jurastis ac promisistis fide sincere perseverare vestrumque in pátriám et in rempublicam cliristianam vniversam in quam plurima inde commoda redundent, studium hoc inprimis tempore probare.« (Másolat a bécsi udv. kain. lt. Sieb. Urk.).