Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1596. nov. 30.—decz. 8. Fehérvári országgyűlés

Mikor a főherczeghez ért Kornis, a szultán már ugyan szorongatta Egert s mire a csatlakozás oct. 18-án Vámosnál a Sajó mellett megtörtént, már el is esett ez a nevezetes védbástya. Az egyesűit hadsereg Mező-Keresztesnél szállott táborba, de az oct. 23—25-iki nagy háromnapos csata, fényes és sikeres kezdet után, teljes leveretésével végződött *). Zsigmond, ki személyes bátorságának e csatában is bizonyságát adta, érzékeny veszteségeket szenvedett: több mint két ezer embere maradt a csatatéren, köztük testőrsége a kék darabantok csapata s számos főúr: Géczi Ferencz, Csáky Zsigmond, egy Borbély, Szilvási, Lázár stb. Zsigmond a szerencsétlen csatatérről háborítatlanúl tért haza: sem a részek, sem Erdély nem lettek támadásnak kitéve. De a benyomás, mit a török erőnek közvetlen szemlélése rá tett, kitörölhetlenűl élt lelkében. Eszébe jutott esküje, hogy nem szünend ellene harczolni még él s egészen elcsüggedve jövője iránt, nem látott menedéket 2). Ehez járúlt szerencsétlen viszonya nejével, mert habár a télre nézve meglehetős biztonságban lehetett, hogy a török hadat nem fog ellene intézni: a gondolat, hogy otthon kell lennie, kiállhatatlannak tetszett előtte. Elhatározta újra felmenni Prágába, személyesen vezetni az egyezkedéseket s hogy az útra szükséges pénzt előteremtse, nov. 30-ára Fehérvárra országgyűlést hirdetett. Azonban tartózkodott e terveiről egyetlen szóval is említést tenni a fejedelmi előterjesztésekben. Figyelmébe ajánlotta a rendeknek, gondolják meg, hogy mibe kerül egy ily nagy vállalat, s a szerént szavazzák meg a költséget, hogy ő képes legyen azt továbbra is a megkezdett úton, sikerrel folytatni. A folyó évben szenvedett veszteségekben még nem találtak a rendek elegendő okot arra, hogy nagyobb nyomatékkal sürgessék a fejedelmet az útról, melyre lépett, visszatérésre bírni. Erdély s a részek még meg voltak kímélve. A mezőkeresztesi csak alig adta vissza a kölcsönt a 95-iki fényes sikerekért. A szövetség Rudolffal minden esetre tiszteletet paranJ) Igen érdekes képet ad e nevezetes csatáról Bornemisza György nov. 2-iki levele, mely a Londoni Okmánytár 199. s köv. 11. megjelent. 2) Borsos Tamás naplója 21-ik 1.