Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug 28.—30. Tordai országgyűlés

ságosan, szívélyesen beszélt velők, de sokat panaszkodott a császárra. Mindamellett igérte, hogy megtartja hűségét, ha csak erővel nem fogják az ellenség karjai közé űzni. A biztosok is jó szót adtak neki, bíztatták s kérték, hogy bocsássa őket szabadon. Nem lehet, mondá Zsigmond a rendek miatt, s ezzel véget ért a kihallgatás. A gyűlés ez alatt folytatta s más nap aug. 29-én reggel befejezte tanácskozásait. Kijelölék a Maximiliánhoz küldendő köreteket: az »arianus« Haller Gábort s a »még ennél is rosszabb szombatos« Trauzner Lukácsot egy »semmiházi procatort« mint Istvánffy egy levelében nevezi, valójában egy eszes, tevékeny, irodalmilag művelt férfiút. Kiadván számukra a menedéklevelet szóbeli utasítással látták el őket: biztosítsák a főherczeget, hogy ők nem állanak el a keresztyénség ügyétől, kérjék őt, hogy vesse magát közbe a császárnál érdekökben. Bocskay kétségtelenül a rendek tudtával, még titkos utasítással is ellátta őket

2), mely előszámlálta e gyors változásnak okait, kimagyarázta annak kényszerűségét s természetesen épen azért nem kímélte a biztosokat, s egész hosszú sorozatban felszámlálta a szenvedett sérelmeket, melyek legnagyobb részben abból folytak, hogy ezek helyzetükbe nem tudták magukat betalálni. A rendeknek lenézésnek tetszett, a mi náluk talán csak bizalmatlanság és tartózkodás volt. Kizártnak érezték magukat a kormányzásból, pedig úgy találák, hogy az országgal se sokat gondolnak. Megszokva a fényes és gazdag udvartartást, visszatetszett, hogy abiztosok nem adnak víg lakomákat, elzárkóznak, nem osztogatnak hivatalokat, fejedelmi kegyeket, nem tartottak törvényszékeket. S ezenfelííl Jósika Ferencz letartóztatását mint a személyes szabadság megsértését hozták fel. Szóval, helyzetüknek ezen visszássága, mely Maximilián elmaradásából következett, s melyre Carrillo, Zsigmond, Bocskay annyiszor rámutattak, volt népszerűtlenségök kútforrása s annyi panasznak és elkeseredésnek okozója. Ehez járultak Zsigmond személyes panaszai: annyira szegénye') Megj. Bethlen Farkas IV. 157. *) Mert az, miről Istvánffy azt mondja, hogy Bocskay megváltoztatta a rendek utasítását, nem volt egyébb titkos utasításnál.