Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug 28.—30. Tordai országgyűlés

ellen. Hanem viszont a biztosok is szerették volna a korlátnok befolyását arra használni fel, hogy a rendeknél számukra kihallgatást eszközöljön, s midőn ezt nem nyerték meg, annyit kértek, hogy engedtessék meg az ő nevükben Melith Pálnak és Telegdy Jánosnak járulni a rendek elé. Arra se kaptak engedélyt, sőt hogy a korlátnok a neki adott tagadó válaszért némi elégtételt vegyen, azt izente Jezerniczky és Telegdy által, hogy a fejedelem nagyon boszus rájok, egyiküket Újvárba, másikukat Dévára fogja küldeni. Ez alatt a rendek megkezdték folytatni tanácskozásaikat, hogy mire Zsigmond és Mária Krisztierna Kolosvárról megérkeznek, mindennel készen legyenek. A gyűlés legfontosabb kérdése volt, hogyan hajtsák végre Zsigmond beigtatását? Azt az esküt, melyet ők a megyesi országgyűlésen tettek le, magukra nézve most is kötelezőnek kivánták tartani, de másfelől Zsigmondot — minthogy ő a régi alól a fehérvári gyűlésen feloldatott — újjal akarták lekötni. Az eddigi szokás szerént a megválasztott fejedelem egyszerűen csak esküt tett le az alkotmány megtartására: most elhatározák, hogy választási feltételeket szabnak elébe, azokon kívül, melyeket Bogáthy és Perusith által hozzájok küldöttek, s melyeket ő — mint a visszaküldött követek jelentik — készségesen elfogadott. S azonnal meg is vitatták a pontokat. Tanácskozásuk másik tárgya volt: hogyan engeszteljék meg a római császárt s e czélra elhatározák Maximiliánhoz követeket küldeni mentségeik sorozatával s azon kéréssel, hogy Rudolfnál vesse magát érdekökben közbe, szerezzen számukra bocsánatot s nyugtassák meg őt, hogy a keresztyénség ügyétől nem fognak elszakadni. A Rudolf s Maximilián részéről támadható veszély elhárítására Zsigmond ugyanezen időben Kolosvárról már megtette a lépéseket. A főherczegnek, ki mint lengyel trónkövetelő már egyszer megbukott, rosszúl esett ez a második kudarcz : de lengyel fogságából merített tapasztalatai habozóvá tették, s erélyesebb lépésre nem volt képes elhatározni magát. Maga Zsigmond aug. 22-éről írt levelében csak egyszerűen jelenté ») Közölve Szamosközy II. 128. és Betlilen Farkas IV. 150-ik 1.