Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - Törvények és irományok

pénzt, tyúkot kiváunak rajtok. Mivelhogy penig annélkűl is elég tereh és inség vagyon az országon. Végeztük hogy ezután az kamora ispánok minden nemes embernek háza szükségére elegedendő sót adjanak, kilencz pénzt adván egy táska sótúl neki és semmit ne egyebet; ha az kamara ispánok ez szerint sót nem adatnak, az panaszolkodó evocálja az camora ispánt per lite- > ras preceptorias első gyűlésre és kétszáz forinton maradjon mox et defacto, kinek két része az tábláé, harmada az peresé legyen. (18) Panaszolkodnak sokan nemes atyánkfiai ezen is hogy az előbbi articulusok tartása ellen marosujvári, váradjai hidakon, Gyaluban, egyebütt is, az mit az nemesség házok szükségére vitet, vámot vettek volna rajtok. Végeztük azért, hogy ezután ne legyen, sőt az mely vámosok azt cselekedték generalis uram visszaadatná efféle vámpénzt, másképen is megbüntettesse. Hogy penig ebben az vámosoknak is ezután jobb módjok lehessen és megismerhessék mit küld az nemes ember háza szükségére, ez innét constáljon, hogy az nemes ember > házok szüségére küld, czédulát adjon róla jobbágyának, vagy béresének, melyet látván az vámos békével bocsássa. Ha penig comperiáltatik hogy fraus vagyon benne, az jobbágyé volna, de az ura adott czédulát neki, mintha magáé volna, hogy vámot ne adjon, afféle emberen az vámos kétszer való vámot vegyen. Ezen végzésünk vagyon az harminczadokról is. (19) Továbbá tekintvén országúi az aranyasszékieknek ez ország mellett szükség idején hű szolgálatjokat: az újvári hidon való vámtól őket teljességgel eximáltuk. (20) Történtek ilyen dolgok is, hogy minémli marhákat nemes atyánkfiai az várasokban Mihály vajda idejében repo- * náltak volt, egyebek ez országbeliek az harcz után az gazdáktúl kivették és némelynek quietantiát adtak, némelynek nem adtak, kiken azok az kik az marhát reponálták volt, semmit nem vehetnek. Némely gazda quietantiával defendálja magát, némely penig azzal, hogy erővel vették el tűle ; hogy azért mindennek az ő reposituma meglehessen, tetszett, hogy a mely gazda quietantiát mutat az nála letött marhától, az a gazda securus legyen,hanem kérje attúl az marhát, az ki az quietantiát adta, ha az ez jövendő közeibik gyűlésig az elvitt marhát nem restituálja,